Farsang van

Több receptet is letöltöttem mostanában a netről, mert valami újdonságot szerettem volna készíteni. Egyik ilyen volt, amit Limara oldalán találtam, a pántlikás csörögefánk repectje. Limaránál egyébként hosszú-hosszú ideig el tudok szöszölni (már így virtuálisan), annyi finomságot lehet találni, és amit eddig kipróbáltam, az mind nagyon jól sikerült, úgyhogy ez itt a reklám helye, oldalát ajánlom minden blogolvasómnak.
Azt is be kell vallanom, hogy fánkot eddig nem sütöttem, egyszer próbáltam azt a hagyományos csörögét, de inkább ne is beszéljünk róla... Amit pedig mi itt szalagos fánk néven ismerünk (kerek, a közepén mélyedés van, és az oldalán körben világosabb csík), azt szinte kéthetente sütött volt anyósom, és olyanok voltak a fánkjai, ami a nagykönyvben meg van írva. Szóval, ő bőven ellátott minket, kicsit már meg is untuk. A receptjét és az elkészítési módot azonban nem osztotta meg velem, mindig azt mondta: á, kunc ez! (Kunszt, aki nem értené, szóval ez azt jelentette, ne is fogjak hozzá, ez olyan nagy művészet. Ezt mondta a házi húzott rétesre is, aztán egyszer olyan csakazértis hangulatban olyan rétest sütöttem, hogy az apu a sokadik szelet és hosszas szuszogás után csak annyit mondott: "na, ez aztán rétes!")
De kicsit elkanyarodtunk a fánktól. Amikor Limaránál megláttam a fotót és a hozzá tartozó receptet, rögtön eltettem, és fogadtam, amint lehet, megsütöm. Tegnap jött el ennek az ideje, és az egész család nagyon elégedett volt.

Íme az általam sütött fánk, eredeti receptjét itt találhatjátok. Kicsit sokalltam, de én is elkészítettem az írt 1 kg lisztből, és tényleg nagyon sok lett belőle, két hatalmas tállal. Legközelebb nekünk - azt hiszem - elég lesz a fele mennyiség is.

Ettük porcukorral, de házi őszibarackdzsem és  a bodzalekvár is nagyon illett hozzá.