2010. szeptember 28., kedd

Hol van az a nyár...

a folytatását már nem is kérdezem :-)  :-( Mindkettő elsuhant már...
Ma reggel is, amikor fölkeltem és kinéztem az ablakon, a levegő szinte vízből volt, talán ha kimegyek, és csavarok egyet a semmin, akkor víz folyt volna belőle. Nem szeretem ezeket a sötét, párás, ködös reggeleket. Csak akkor, ha - nyugtázva a látványt - visszabújhatok a meleg gyapjútakaróm alá, vagy a meleg lakásban azzal a tudattal csoszoghatok fel s alá pizsamában, hogy nem kell kimennem. Viszont egy ilyen reggelen is legtöbbször össze kell kapnom magam, és dolgozni kell menni.
Ezt a hangulatot ellensúlyozandó, újra előkerült a napraforgós minta, jókedv csinálónak, napocska csalogatónak.

Úgy látszik, más is így van ezzel, mert közülük néhány a meskán még meg sem tudott melegedni, már gazdára is talált.

2010. szeptember 27., hétfő

Képeslapok Ordasról

Írtam már arról, hogy van kikötője Ordasnak, és a kirándulóhajókkal sok turista érkezik hozzánk hétvégén - néha még hétközben is. Általában németek, hollandok, svájciak, osztrákok - tehát németajkúak. Aztán, amikor kézművestársaimmal néha kipakolunk a tájház udvarán, jó lenne velük szóban is kommunikálni, nem csak szépen mosolyogni és mutogatni. Bár én évekig tanultam németül, de annak, ha jól számolom 26 éve már, úgyhogy mostanság inkább csak a testbeszédre korlátozódik magam megértetése. Aztán az utóbbi időben a blogomra két németajkú is bejelentkezett, írtak üzenetet, nagy nehezen meg is értettem, és ezen úgy fellelkesültem, hogy újra elővettem a német nyelvkönyveket, és szorgalmasan tanulmányozom is őket. Nagy segítség még nekem Dia blogja, ő ugyanis némettanár és minden bejegyzését magyarul is és németül is felteszi, így abból is sokat tanulok. És beby-piri blogját is szívesen böngészem mostanság, mert érdekes és mulatságos szövegeket tesz föl, és annyira érteni is akarom, hogy ezért hajlandó vagyok szótárazni, és így közben sokat tanulok is.
De visszatérve Ordashoz és a turistákhoz: készítettek régen Ordasról képeslapot, de azóta sokat változott a falu, épült-szépült, így készítettem egy csomó új fotót, elővettem az archívumot is és készítettem két új ordasi képeslapot (pici különbség van csak köztük), rendes postai hátoldallal.



2010. szeptember 26., vasárnap

Zsepitartók - ilyen is, olyan is

Még múltkor, amikor a fehér kozmetikaivatta-tartót készítettem, kiszabtam hozzá egy zsepitartót is. Szintén tiszta fehérben, némi csipkével. Ma végre elkészült.



Aztán eljátszottam újra a kékfestővel díszített filccel, most egy más mintával egy kicsi, papírzsepitartó készült.


Kicsit még lehet finomítani, mert a belső széle nem lett annyira szép, de majd dolgozok még rajta.

2010. szeptember 20., hétfő

Még mindig filc kékfestővel

Elkészült két tartó, melyeket sok mindennek lehet használni, pl. telefonnak, iPodnak, mp4 lejátszónak, külső merevlemez-toknak, stb.  A belsejük kékmintás fehér pamutanyag, és került még bele némi vatelin is. Az indás-leveleshez hasonló került új gazdához a Paprika Napokon, azt hiszem, már valahol Olaszországban van. Ott fejeztem be, és még le sem tudtam fényképezni.


Picit más volt a mintája, és nem pamut belseje volt, hanem filc, és elég nehéz volt a négy réteget összevarrni, akkor határoztam el, hogy az újakat megpróbálom pamutbelsővel készíteni, hátha nem lyukad ki az ujjam, ugyanis gyűszűvel nem tudok varrni. És van még néhány ötletem, hogy mit lehetne filc és kékfestő párosításából készíteni...

2010. szeptember 19., vasárnap

Potyogós almás

Régen esett szó gasztronómiáról, hát most tessék. A héten volt a névnapom, és ilyenkor a munkahelyemen az a szokás, hogy nemcsak megköszöntjük egymást, hanem az ünnepelt valamit készít is a munkatársaknak. Elég ilyenkor kitalálni, hogy mi is legyen az. Nekem különösen (mivel nem helyben dolgozok), mert ha nem tudok aznap itthon maradni délelőtt és csak délre bemenni, akkor csak vagy hideg kaja jöhet szóba vagy rendelt pizza esetleg. Most azonban úgy időzítettem, hogy bár szerdán volt a névnap, de akkor van a legtöbb munkánk, hegyekben áll a papír mindenhol, és az összes gép dolgozik, így áttettük a névnapot csütörtökre. Mikor szóltam mindenkinek, hogy csütörtök délre hozok valamit, a férfikollégáim (tudva, hogy eléggé ehető a főztöm) kijelentették, hogy addig már nem is esznek, csak ímmel-ámmal (persze, ez - ismerve őket - nemigen volt hihető), különböző vágyakkal álltak elő, találgatva, hogy vajon mi lesz a tányéron. Az egyik öklömnyi töltöttkáposztákról, a másik rántottcsirkéről, a harmadik mindegyhogymileszcsaksoklegyen-ről fantáziált. De nem tudtak kihúzni belőlem semmit, pedig addigra már kész volt a menü. Most már elárulhatom: kakaspörköltet főztem szalonnapörcös túrós csuszával. És nagy sikere volt. Utána pedig egy potyogós almás sütemény, amit csak én neveztem el ennek, tisztességes neve az eredetijének: francia almás. De mivel átalakítottam a receptet, így feljogosítva éreztem magam, hogy új nevet is adjak ennek a süteménynek. És nem azért potyogós, mert hullott almából van, hanem azért, mert nem lehet úgy megenni, hogy kicsit szét ne potyogjon az alma, amit aztán a tányérról az ujjainkkal összekotorva még fel lehet szedegetni, közben mind a tizet lenyalogatni.
Nagyon egyszerű, nagyon mutatós és ami a fő, nagyon finom!

Hozzávalók: 1 csg. leveles tészta, 3 db alma, egy jó evőkanálnyi mazsola, 3-4 dkg vaj, 1 evőkanál cukor, a tetejére kis tojás, mandula vagy mogyoró vagy dió.
Az almákat meghámozzuk, félbevágjuk, a magházát kivesszük és kb. 1 cm-es (lehet kicsit nagyobb is) kockákra/darabokra vágjuk. Egy serpenyőben megforrósítjuk a vajat a cukorral, picit kevergetjük, majd beletesszük az almát és a mazsolát, és kb. 10 percig pároljuk. Félretesszük, langyosra hűtjük.
A tésztát kinyújtjuk kb. 30x35 cm-es lappá. Hosszában félbevágjuk. Az egyik csíkot a sütőlapra tesszük, erre halmozzuk az almatölteléket úgy, hogy körben kb. 2 cm-es üres tésztát hagyunk.


A tészta másik felét hosszában félbehajtjuk (előtte picit lisztezzük meg, nehogy összetapadjon), és egyik oldalról bevagdossuk, ahogy a képen látszik.

Majd kihajtva ráterítjük az almás csík tetejére, a széleit egy evőkanállal összenyomkodjuk. A tetejét úgy kenjük meg tojással, hogy a csíkok a tetején ne tapadjanak össze. Megszórhatjuk vágott mandulával, mogyoróval vagy dióval. Forró sütőben kb. 25 perc alatt megsül.

És nem kell 25 perc, hogy elfogyjon...

2010. szeptember 18., szombat

Esős Paprika Napok

Szakadó esőben indultam kora reggel Kalocsára, a Paprika Napokra. Tavaly volt az első év, hogy a bazáros kirakodóktól elkülönülten egy kézműves szigetet alakítottak ki. Az idén is meghívták azokat, akik tavaly az első fecskék voltak. Már tegnap délután, a szüreti felvonulás alatt is lehetett volna bemutatózni és árulni, de amikor délután 5-kor kimentem megnézni a többieket (ugyanis addig dolgoztam), csak álldogáltak szegények az esőben a sártakban, faházakban, ki se pakoltak, nem is volt értelme, mert se nézelődő, se vásárló nem volt, csak néhány hasonlóan elvetemült és mindenre elszánt rendező-szervező tette a dolgát. Úgy gandoltam akkor, hogy ha reggel esik, nem is megyek a mai napra sem. Azonban amikor itthon este elkezdtem összepakolni és még féligkész kulcstartókat és egy telefon- vagy iPod-tartót a tűvel, fonállal, egyebekkel bekészítettem, hogy majd ma ott a vásáron varrni fogok, akkor már tudtam: egy életem, egy halálom, ha esik, ha fúj, én ma megyek. Így indultam ma reggel hétkor szakadó esőben a vásárba. Ma egy szalmafonóval osztoztunk a faházon, pontosabban a szalmás Erika férjével, aki nagyon jó és hasznos társnak bizonyult. Hozott ugyanis takarófóliát, amit ráhúztunk a faház tetejére, és a háron oldalon felnyíló oldallapokra, így nem áztunk be és ki tudtunk pakolni úgy, hogy az eső nem csöpögött be a "rongyokra".
Délelőtt nem volt senki, szakadt az eső, azt hittük, soha nem fog elállni, de kb. 11 órára elállt, sőt még a nap is egy kicsit kisütött, aztán délután 3 körül újra beborult, majd elkezdett újra esni. De ami közötte volt, az azért jó volt. Hát először is: befejeztem néhány félkész dolgot, de egyiket se tudom megmutatni, mert el is adtam vagy elajándékoztam őket. A kulcstartókat nem bánom, hogy nem fényképeztem, mert hasonlóak voltak, mint a már bemutatottak, viszont nagyon szép lett az az iPod- vagy telefontartó, kékfestős aplikált leveles ág motívummal, amit elvitt egy kedves olasz vevő. Ő egyébként visszatérő vásárló, tavaly is tőlünk vett egy csomó dolgot, most is. Mondtam, hogy emlékszem rá, sőt arra is, mit vett és ez nagyon tetszett neki. Volt velük tolmács, így könnyebb volt kommunikálni, és ígérte, jövőre is jön és keresni fog. Ez jól esett, és az is, hogy sok kedves ismerősömmel találkoztam, beszélgettünk, így azt mondhatom, jó és szép volt a mai nap.
Most már tényleg dolgozni kell, mert alig maradt valami eladni valóm, és jövő vasárnap szüreti napok lesznek Solt-Révbérpusztán, ahova lehetne menni kézművesvásárba. Én mennék, de hát üres kézzel nem mehetek. Minden attól függ, lesz-e időm a héten valamit készíteni.

2010. szeptember 17., péntek

Kékfestővel folytatódott...

... a kulcstartó készítés. Nem tudom, hány kulcstartót sikerül eladni, vagy egyáltalán sikerül-e, de annyira szeretem készíteni őket, hogy közben is mindig újabb ötletek születnek.
Ez most a friss termés:

2010. szeptember 16., csütörtök

Már megint örülhettem

Ne vegyétek dicsekvésnek, de annyira örülök, hogy ismét a címlapon lehettem a meskán, ezúttal CsiliEkszer jóvoltából. Köszönöm.

Olyan jól esik viszontlátni, amit az ember szeretettel és jó kedvvel csinál, az másnak is tetszik. Augusztusban alig-alig készítettem valamit, hetekig nem töltöttem fel semmit a meskára és csak néha jutottam el a blogírásig.  Eléggé hervasztó volt! Most újra varrok, gyöngyözök, meskázok és blogolok, ez mind-mind kis külön szerotonin, majdnem olyan jók, mint a csokoládé :-D

2010. szeptember 14., kedd

Szemezgető

Nagy öröm volt ma számomra, hogy vancsavarr beválogatta a Meska első oldalán lévő Szemezgetőbe a számomra is oly kedves napvirág kitűzőmet. Ezúton is köszönöm neki!

2010. szeptember 13., hétfő

Kulcstartók

filcből, varrva, gyöngyözve, nemezelve... és felhasználtam hozzájuk párat azokból a pántokból, amik arra készültek, hogy a termékeimbe bevarrjam őket.
Szerettem őket csinálni, azt hiszem, még lesz folytatás...

2010. szeptember 12., vasárnap

A sok fehér után

már kellett valami ellenpont.
Így fűződött ma meg ez a karkötő fekete, fekete irizáló, bronzos és sötét grafitszürke gyöngyökből.

2010. szeptember 11., szombat

Leporoltam a varrógépem

Persze, csak képletesen, mert arra azért nagyon vigyáztam, hogy az ide-oda költözésben azért neki haja szála se görbüljön. Varrni persze már hosszú ideje nem varrtam semmi olyat, amit mutathatnék, mert gondolom, egy pár nadrágszár felvarrásra, némi fehérnemű javításra azért nem vagytok kíváncsiak.
Tegnap előkerült a sok anyagkupac rakosgatása során néhány kiszabott dolog, amit még hónapokkal ezelőtt követtem el. Tegnap este odaültem a varrógéphez, elkezdtem varrni és nagyon csúnya öltéseket csinált. Már majdnem elhittem, hogy vérig sértődött a mellőzéstől, amikor észrevettem, hogy rosszul fűztem be az alsócérnát!!! Pedig olyan egyszerű, szinte eltéveszthetetlen! Szinte!
E kis malőr után aztán már nem volt semmi baj. Ma be is fejeztem egy egyszer már készített kozmetikaivatta-tartót, kis csipkével díszítve, az alsó talpát pedig újragondolva. Ez most fehér ripsz szalagból készült, de még így is elég körülményes volt a bevarrása. Mialatt kész lett, már van is egy újabb ötletem, a következőt már úgy készítem.

2010. szeptember 6., hétfő

Fehér szett

Az építkezés, az alkotótábor, a falunapok és még sorolhatnám mi minden volt, kicsit háttérbe szorult a kézműveskedés. Lassan újra a helyére kerül minden, vettem új gyöngyöket, kiszabtam néhány dolgot, elővettem egy félbehagyott kötést, szóval elkezdtem munkálkodni.
Egy kicsi fűzésre is volt idő, egy fehér szett készült. Pontosabban nem is fehér, mert van benne fehér gyöngyház, halvány bézs gyöngyház és barackszín is.


2010. szeptember 5., vasárnap

Elkészült!

Végre elkészült az átalakítás, padlólap a helyén, festés kész, végre a redőnyök is a helyükön vannak. Már nem is bánom...
Ez a bepakolás előtti állapot, egyelőre a varrógépem a régi kis íróasztalon marad, de már tervezem a kuckóm bútorzatát, szerencsére, találtam egy kitűnő asztalost, aki majd meg is valósítja ezeket a terveket.
És akkor tartok a "rongyosoknak" egy varrókuckó avatót. És ez nem csak ígéret....




És ez már nem a kuckó, csak a hozzá tartozó nagyobb rész.