Már késő este van, de elkészült a doboz, és nem bírom ki, hogy akár rosszabb fotókkal is, de ne mutassam meg.
Nagyon sokat szöszmötöltem vele...
2011. október 21., péntek
Bemacskásodtunk
Amikor Bogár elment, úgy éreztem, sokáig nem kell semmiféle állat-társ...
Eltelt néhány hét, és egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd melléképülete tetején, a felénk néző oldalon a csatornánál egy kismacska sipákol keservesen. Szólítgattuk, de aztán valahogy bebújt a két ház összeeresztésénél a padlásra. Aztán másnap is, és arra gondoltunk, hátha elpusztult az anyja, nincs ennivalója, és Tamás odatámasztott egy létrát, de megint elbújt a cica, de mindenesetre tettünk föl egy edénybe tejet a csatornába. Szép kis fekete-fehér foltos volt, kormos képpel, olyan mókásan szabálytalanul. Este megint sipákolt, de akkor már két kis árnyékot láttunk a tetőn. És jött a vasárnap. Viszonylag korán felkeltem, kimentem, és akkor már a másik, a tesó nyivákolt a csatornánál. Ott volt még a fal mellett a létra, odatámasztottam, úgy pizsamában felmásztam, és Marcival - mert már a kandúrbandinak van neve - rögtön összebarátkoztunk, hagyta, hogy megfogjam, és lehoztam. Vittem is be rögtön Tamásnak a zsákmányt, persze alig látott még az álomtól, de azt rögtön felfogta, hogy ez a cica nem az, akit két napja csalogatunk. Marci egy szintén fekete-fehér foltos, de szabályos arc-rajzolatú, kis hiúztekintetű, zöldszemű barátságos kiscica. Mikorra kimentünk, már a másik is újra ott volt. Tamás a felvette Marcit az egyik kezébe, a másikba egy darabka májast - a macskák elég nehezen tudnak ennek ellenállni -, és így elindult a létrán felfelé a másikért.
Bizony hiába volt már nálunk a tesó, hiába csábította az udvar, no és a májas, jó tíz percbe telt, mikorra kéznyújtásnyira ért, aztán már jöttek is lefelé...
Azóta megbarátkoztak, nőnek, csibészkednek, túl vannak a féregtelenítésen és az oltásokon is, szóval remélem minden rendben lesz velük.
Ez a fotó az első nap készült:
A másik, a foltosképű, sárgaszemű, a kíváncsibb, de félénkebb, ő kislány, és a Csuli nevet kapta. (Az anyu Julianna, és őt hívták a barátnői Csulinak lánykorában, de talán még most is egy-kettő.)
Ez már egy héttel később egy vacsorafotó:
Ezek pedig ma este, a cserépkályha mellett, nagy relaxálás közepette, Csulika a kályhapadkán,
Marci pedig a kosárban.
Mintha kicsit jól éreznék magukat...
Eltelt néhány hét, és egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd melléképülete tetején, a felénk néző oldalon a csatornánál egy kismacska sipákol keservesen. Szólítgattuk, de aztán valahogy bebújt a két ház összeeresztésénél a padlásra. Aztán másnap is, és arra gondoltunk, hátha elpusztult az anyja, nincs ennivalója, és Tamás odatámasztott egy létrát, de megint elbújt a cica, de mindenesetre tettünk föl egy edénybe tejet a csatornába. Szép kis fekete-fehér foltos volt, kormos képpel, olyan mókásan szabálytalanul. Este megint sipákolt, de akkor már két kis árnyékot láttunk a tetőn. És jött a vasárnap. Viszonylag korán felkeltem, kimentem, és akkor már a másik, a tesó nyivákolt a csatornánál. Ott volt még a fal mellett a létra, odatámasztottam, úgy pizsamában felmásztam, és Marcival - mert már a kandúrbandinak van neve - rögtön összebarátkoztunk, hagyta, hogy megfogjam, és lehoztam. Vittem is be rögtön Tamásnak a zsákmányt, persze alig látott még az álomtól, de azt rögtön felfogta, hogy ez a cica nem az, akit két napja csalogatunk. Marci egy szintén fekete-fehér foltos, de szabályos arc-rajzolatú, kis hiúztekintetű, zöldszemű barátságos kiscica. Mikorra kimentünk, már a másik is újra ott volt. Tamás a felvette Marcit az egyik kezébe, a másikba egy darabka májast - a macskák elég nehezen tudnak ennek ellenállni -, és így elindult a létrán felfelé a másikért.
Bizony hiába volt már nálunk a tesó, hiába csábította az udvar, no és a májas, jó tíz percbe telt, mikorra kéznyújtásnyira ért, aztán már jöttek is lefelé...
Azóta megbarátkoztak, nőnek, csibészkednek, túl vannak a féregtelenítésen és az oltásokon is, szóval remélem minden rendben lesz velük.
Ez a fotó az első nap készült:
A másik, a foltosképű, sárgaszemű, a kíváncsibb, de félénkebb, ő kislány, és a Csuli nevet kapta. (Az anyu Julianna, és őt hívták a barátnői Csulinak lánykorában, de talán még most is egy-kettő.)
Ez már egy héttel később egy vacsorafotó:
Ezek pedig ma este, a cserépkályha mellett, nagy relaxálás közepette, Csulika a kályhapadkán,
Marci pedig a kosárban.
Mintha kicsit jól éreznék magukat...
2011. október 16., vasárnap
Mobiltokok és még valami félkész...
Gyapjúfilc, gyapjú, kis gépi- és sok kézivarrás ... aztán elkészültek ezek a mobiltokok. A hátoldal zöld filc, a belsejük fehér.
Ezenkívül még készül valami... Nem tudom, ki készített közületek gyerekkorában képeslapból dobozt. Én igen. Szép rózsás, virágos képeslapokat válogattunk, kiszabtuk a doboz oldalait duplán, és pelenka öltéssel összevarrtuk a darabokat, majd dobozzá összeállítottuk. Ehhez kaptam én újra kedvet, de nem képeslapból, hanem filcből, aminek a két rétege közé vastag kartont szabtam. A filcre szintén gyapjú virágok és levelek kerültek.
Eddig az alja és két oldala készült el, a másik két oldalon más színű virágok lesznek, a tetején pedig több ilyen gombvirág több levélkével. Hát, majd mutatom, ha kész...
Ezenkívül még készül valami... Nem tudom, ki készített közületek gyerekkorában képeslapból dobozt. Én igen. Szép rózsás, virágos képeslapokat válogattunk, kiszabtuk a doboz oldalait duplán, és pelenka öltéssel összevarrtuk a darabokat, majd dobozzá összeállítottuk. Ehhez kaptam én újra kedvet, de nem képeslapból, hanem filcből, aminek a két rétege közé vastag kartont szabtam. A filcre szintén gyapjú virágok és levelek kerültek.
Eddig az alja és két oldala készült el, a másik két oldalon más színű virágok lesznek, a tetején pedig több ilyen gombvirág több levélkével. Hát, majd mutatom, ha kész...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)