2016. március 15., kedd

Életem első akvarellje

Mindenkinek az életében van első. Valamiből. Amire aztán életünk végéig emlékszünk, hogy igen, ez volt az első. Nem csak tűsarkú cipőből, nemcsak az első pohár borból, nemcsak az első szerelemből és még sorolhatnám a fontos dolgokat :) , hanem valamiből, amit addig nem csinált.
Hát ilyen nekem most ez a kép.
Egy számomra igen kedves és nagyszerű mestertől kapott (elmagyarázott és bemutatott) pár fogás alapján tegnap este megfestettem életem első akvarelljét.
Lehet, hibája van bőven, számomra mégis kedves és sokáig emlékezni fogok rá, mert ez volt az első és mint ilyen, soha nem léphet sokkal szebb és sokkal jobb a helyére.
Hiszen ez volt az első...
... de remélem, még sok követi.


2016. március 9., szerda

Egy ismeretlen ismerősnek

Már nem is tudom, honnan indult a beszélgetés ezzel a kedves ismerőssel, de biztos nem véletlen, hogy egyszercsak a beszélgetés fonala a mandalák felé kunkorodott :)
És ha már szóba került, kérdezte, nem rajzolnék-e neki is egy ilyet. Többen kértek már, és ez a kérés után úgy történik, hogy meg kell várni, amíg a személy és a kérés kinyit a lelkemben egy ablakot.
Van, hogy a kérés pillanatában, van, hogy kicsit várni kell egy érzésre, egy inspirációra, egy képre, amire az agyam mandalát asszociál, vagy egy álomra.
Így született meg a következő alkotás is tegnap este-éjszaka.