Áldott karácsonyt mindenkinek

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
      (Kosztolányi Dezső: Karácsony)

Újra Kecelen!

Eljött hát ez a hétvége is. Péntek, szombat, vasárnap - a keceli Flóra Virágfesztivál, országos fazekaskiállítás és kézművesvásár.
És egy ritka történelmi pillanat: mindannyian együtt egy helyen.

Ilyen évek óta nem volt, így hát megkértünk valakit, hogy örökítse meg.
Kati barátném gyönyörűséges manókat készített, akik körtáncolnak egy fenyő körül. Íme az alkotás és alkotója.

Jól éreztük magunkat, kicsit féltem az időjárástól, hogy majd nem tudunk hazajönni a nagy hó miatt, de szerencsére csak egy kicsit volt lefagyva az út, szerencsésen hazaértük. Holnap az utolsó nap, remélem, megint jó lesz.
A stand - nélkülünk:

És mivel én nem tudok csak úgy üldögélni, elfoglaltam magam, és elkészült Kati barátnémnak az egy éve ígért mobiltok. Igaz, kettő is készült, csak az első kicsit nagy lett, így azt odaadtam, hogy legyen belőle valami (kép, zsepitartó-betét, bármi), de a második már jó lett.

Újabb nemezékszerek

Tegnap este igazán nem volt semmihez kedvem, aztán megláttam a gyapjút, a filcet, a nemezelőtűt... és elkezdtem böködni. Ez a néhány ékszer született.

Már nincs egy hét Kecelig

Megint itt van az év vége, ezzel együtt az éves "nagytalálkozó", azaz a keceli Flóra Virágkiállítás kézművesbemutató része, ahova már nem is tudom hány éve megyünk a "rongyainkkal".
December 7-8-9-én Kecelen leszünk, reményeim szerint az idén újra legalább egy napig teljes létszámban, azaz mind a hatan, a Pepecselők Foltvarró Kör.
Nagyon készülünk, mert azonkívül, hogy jó hangulat szokott lenni a kézművesbemutatón, mi is együtt nagyon jól érezzük magunk, sokszor annyira beszélünk és nevetünk, hogy szegény vásárló ott áll csak egyik lábáról a másikra, és néz, hogy ezek meghibbantak...
Sajnos, alig-alig tudtam rá időt szakítani, hogy varrjak, vagy nemezeljek, de azért néhány dolgot tudok én is vinni, most készült el néhány mobiltok.

Ezen a legelsőn, aminek sárga a széle, kipróbáltam a gépi pelenkaöltést, hátha meg lehet spórolni a kézivarrást. Meg lehet spórolni, de nem szabad... meg sem közelíti a kézit. Mert lehet, hogy a kézin nem egyforma minden öltés, összegészében mégis szebb, úgyhogy maradok ennél.

Schäffer Erzsébet Kalocsán

Nagy élmény olvasni írásait, még könyvét akkor nem is olvastam, amikor már a Nők Lapjában találkoztam írásaival. Aztán megjelentek a könyvek, és a benne lévő írásokon keresztül még inkább éreztem, hogy ő egy egészen kivételes és tehetséges ember, aki megláttatja velünk a hétköznapi csodákat.
2007-ben Solton találkoztam vele először személyesen, aztán idén nyáron eljött Kalocsára a könyvhétre, és most újra találkozhattunk vele csütörtökön a könyvtárban, ahol új könyvéről, a Káprázat az élet-ről beszélt, a benne lévő történetek születéséről, emberekről, helyzetekről és persze magáról - olyan "schäffererzsisen".

Elhallgattam volna még több napig.
Nyáron egy kis lélekmadaras kulcstartót készítettem neki - most is nála volt, és ennek nagyon örültem - most pedig egy virágos, tűnemezelt medált egy kis bőrszíjon.

Farmer karkötő

Még nyáron, az Orbán napon Hajóson rajzoltam néhány mintát farmeranyag-darabokra. Aztán szép lassan ki is hímezgettem azokat. Volt egy csík, amiből kigondoltam, hogy próbaként készítek egy karkötőt. Most elkészült.

Itt röpül a kismadár...

... vagyis csak ül, de már kényelmesen, mert elkészült a párna.

 Szép tűzött hátoldalt is kapott, és egy olyan belső párnát, amit külön is lehet használni.

December 7-8-9. - Keceli Flóra virágkiállítás, fazekaskiállítás, kézművesvásár. Meghívónk már van, helyünk - remélem ugyanott lesz, mint tavaly, a párna már oda készült - hacsak addig meg nem tetszik valakinek...

Párna - még csak félkészen

Készült tegnap egy párna is, azaz, még csak az előlap. Elég sokat szöszmötöltem a mintával, de nekem tetszik. Remélem, ha elkészül, jobb fotót tudok feltenni róla, a ma reggeli fények nem kedveztek a fotózásnak itt bent a lakásban.

Papírzsepitartó - segítséggel

Négy nap itthon, nem is emlékszem a közelmúltból (s a régmúltból sem) ilyenre. Így végre tudtam egy kicsit varrni. Készült két zsepitartó.

Na persze könnyű, ha az embernek ilyen segítsége akad...

A lyuk esete a virággal

Van egy kedvenc pólóm, egy fehér. Már elég régi, de nagyon jó a fazonja, jó minőségű rugalmas pamutból van, nagyon sokat használtam, sokat mostam, de még mindig "szalonképes".
Aztán jött egy fröccsenésnyi paprikászsír valami ételből, és nem tudtam azonnal kiöblíteni, másnap pedig már nem jött, maradt utána egy narancssárgás-rózsaszínes pötty. Nosza, elő a folteltávolítót, folt maradt, elő a Domestost: folt kijött - anyaggal együtt. A sok kencétől és a dörzsöléstől megadta magát az anyag, és keletkezett egy lyuk.

Hónapok óta húzom-halasztom a javítást, mert nem volt ötletem igazán jó megoldásra. Aztán ma rajzoltam egy virágot, és beugrott: ez jó lenne a pólómra is, de mindjárt kettőt is varrtam, hogy az egy ne tűnjön foltnak, hanem dísznek. Holnap fel is veszem, úgy örülök neki....

És ráadásnak még egy "virág": Csuli névre hallgató lánycicám így múlatja a ma estét a fotelban.

Napocska

Tegnap volt a névnapom. Sokan köszöntöttek facebook-on, iwiw-en, telefonon, személyesen is, több mindent kaptam, de el kell dicsekednem, hogy az egyik barátném, a Katica saját nevelésű orchideát ültetett nekem.
Drága Éva barátnémtől pedig egy gyönyörűséges, illatos, mennyei ízű napocska kalácsot kaptam. Íme:

Annyira, de annyira gyönyörű volt, és annyira, de annyira finom... és hogy miattam dolgozott vele, hogy kedveskedjen...

Műbőr kapható

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy tegyem föl a blogra azt az információt, hogy el szeretné adni az alább látható műbőrt:

A piros műbőr 53 cm széles, és 600 Ft métere. (A hátoldala is piros, tehát nincs rajta olyan fehér vásznas réteg.)
Ha valakit érdekel, írjon emailt, és elküldöm az ismerősön elérhetőségét.

Nyílnak a virágok - kívül, belül

Címke - kézműveseknek - házilag

Szilvi barátnőm még az Orbán napokon mutatta, hogy rendelt árukísérő címkét, és bizony az nagyon szép volt, nagyon jól mutatott a portékán, olyan igazi áru lett belőle. Aztán azt is mondta, nem is tudja, miért rendelt, hiszen ezt a barátnője (azaz én) is meg tudná csinálni.
Nézegettem, nézegettem, az ovális címkének külön stancszerszámot kellene csinálni, ha nem akarja az ember egyesével kivagdosni a papírból, aztán úgy döntöttem, egyszerűbb, ha négyszögletűt csinálok, így ma el is készültek a próbadarabok. Vettem tulipán alakú formakiszúrót, pamutmadzagot és beláttam, tényleg igaza volt az én barátnőmnek: tényleg meg tudtam csinálni :-))

Egyelőre két színben készült, az egyik rózsaszín-szürke-olíva, kicsit romantilusabb

a másik szürke-piros-zöld, olyan magyarosabb...

Ha valaki szeretne belőle olvasóim közül, akkor írjon levelet és megbeszéljük...

Újabb ing esett áldozatul

Amióta új helyre költözött a szerkesztőség, szerdánként nagyobb csábításnak vagyok kitéve: ugyanis a szerdai piac szinte az ajtónk előtt kezdődik, az árusok között több turkás, és az egyik különösen jó holmikat hoz.
Most is találtam nála egy nagy és nagyon jó minőségű farmeringet, szép gombokkal. Kimostam, felszabtam. Néhány darabot elvittem magammal múlt héten a hajósi Orbán napokra, és beszélgetés, vásároskodás közben rajzoltam két mintát és ki is hímeztem őket. Ma délután pedig megvarrtam.
Itt a két új neszesszer, hamarosan már a meskán várja új gazdáját.

 És hogy a legkisebb fecnit se kelljen kidobni: készült két kulcstartó.

Itt pedig az Orbán-napi stand egy részlete.

Holnap pedig Kék Madár Fesztivál Kalocsán, ez már a huszadik!!!

Már régóta terveztem, de csak most valósítottam meg. Még decemberben rendeltem antikolt gyűrű, medál és fülbevaló alapot, amibe általában valami képet és a tetejére egy műanyag lencsét ragasztanak és kész az ékszer. Lehet, nem én találtam föl, de arra gondoltam, hogy miért ne lehetne ebbe - szintén ragasztva - nemezt tenni, így készíteni ékszert. A hozzávalók már hónapok óta a fiókban várták sorsukat, ami most beteljesedett. Nemezeltem, selyemcérnával tűztem, majd szabtam és ragasztottam...
... ez lett belőle: egy pár fülbevaló, egy gyűrű és egy medál...

... és még egy gyűrű, valamint még két medál.

Azt hiszem, folytatni fogom...

Kalocsai virágok - trikóra

Egy kedves szegedi ismerősöm feleségének hímeztem ezeket a kalocsai virágokat.
Nagyon jó minőségű trikóanyag, klassz, elasztikus, ezért nagyon, de nagyon nehéz rá hímezni...
Hát, nem vállalnék ilyenből sorozatgyártást. Pedig még van egy fekete, rövidujjas póló is, ami díszítésre vár.

Holnap postázom, remélem, teszik majd a viselőjének, no és a zurának...

Babapiskótás sütemény

Itt az előző bejegyzésben ígért sütemény receptje. Anyunak sütöttem a születésnapjára. Ez a prototípus, még nem készítettem ilyet. Természetesen a neten talált receptet kissé átalakítottam, mert rumot kellett volna beletenni, de amióta egyszer a gesztenyepürétől rosszul lettem, azóta nem tudom megenni sem a gesztenyét, sem ami emlékeztet rá, és a rum íze és illata is ilyen. Ezért a krémbe nem tettem a rum helyett semmit, a babapiskótát pedig nem rumos tejbe, hanem feketekávés tejbe forgattam. Nagyon-nagyon finom lett! Anyu, aki igazán nem nagy süteményes, két nagy kockát megevett, és csak azért nem folytatta, mert már nem fért, de azt mondta, annyira finom, hogy ilyet máskor is kér.
Akkor itt a recept:
Hozzávalók:
tésztához: 30 dkg liszt, 5 dkg Rama, 10 dkg porcukor, 1 evőkanál kakaó, 1 tojás, 1 dkg szalalkáli 5 evőkanál tejben feloldva;
töltelék (krém+áztatott babapiskóta): 5 dl tej, 6 evőkanál liszt, 30 dkg Rama, 30 dkg porcukor, 1 csg. vaníliás cukor, babapiskóta, tej, kis cukor feketekávé (az eredetiben a krémhez még van 1 dl rum, és a babapiskótához tej+rum ízlés szerint);
máz: 20 dkg porcukor, 10 dkg Rama, 4 evőkanál kakaó, 4 evőkanál tej.

A 30 dkg lisztet, 5 dkg margarint, a 10 dkg porcukrot, kakaót, tojást, szalalkális tejet összegyúrjuk, lágy tésztát kapunk, melyből két lapot sütünk (nekem viszonylag nagy a tepsim, annak az aljában sütöttem úgy, hogy ne hajoljon fel a széle a tepsi oldalára).
az 5 dl tejet odateszem melegedni, de előtte kiveszek belőle annyit, amivel a 6 evőkanál lisztet simára keverem, majd hozzáöntöm a tejhez és sűrű péppé főzöm. Hagyom hűlni, közben a 30 dkg margarint 1  vaníliás cukorral és a 30 dkg porcukorral habosra keverem, majd a hűlt tejes-lisztes masszát is hozzáadom és ezzel is kikeverem, míg egy könnyű krémet kapok.
Az egyik lapra rákenem a krém felét, majd egyesével a babapiskótát fekete-kávés-pici-cukros tejbe forgatom (azért egyesével, hogy ne ázzon el) és kirakom a krém tetejét sorban, egymás mellé, hogy teljesen befedje a krémet. Majd a krém másik felét rásimítom a babapiskótára, és a tetejére ráteszem a másik lapot, óvatosan kicsit megnyomkodom. Jó, ha másnapig áll, addigra a kakaós lapok kicsit megpuhulnak, ekkor teszem rá a mázat, melyhez a hozzávalókat összekeverem, felmelegítem és jó sűrűre főzöm. Mikor langyos, bevonom vele a süteményt.

A nyolcvanegyedik

Bár a rózsakosáron még ott van a 80-as, de tavaly, amikor azt a nagy bulit csaptuk anyu nyolcvanadik születésnapján, valahogy a virágkosárról nem készült fotó.

Tavaly egyébként is azt mondtuk, hogy a kilencvenedikig csönd legyen, de azért most is volt kis ünneplés, és  végre megörökítettük a virágokat is, melyekhez azért egyet hozzátűztünk, a pontosság kedvéért, és majd jövőre is, meg azután is...
Sütöttem finom süteményt is, recept és fotó a következő bejegyzésben.

Ez sem főne már meg egy óra alatt...

...olyan régen félkészen állt ez a tyúkocska, vagyis tyúkocskák. De erre jó ez a borongós idő, végre ezeket is befejeztem. Nagyon nehezen találtam hozzá illő szélt, de múlt héten a piacon a turkánál egy szép kockás férfiing megszólított, hogy vegyél meg, jó lennék ferdepántnak. És milyen igaza lett...

Elkészült az összes

még októberben kiszabott filc mobiltok, egy részét már mutattam is egy korábbi bejegyzésben. Tíz darab, sok apró rátéttel, sok szöszmötöléssel.

Hiába, na, jó munkához idő kell :-))

Aki meg akar tanulni lőni...

... vagy van a családjában valaki, aki a sportlövészettel foglalkozik, az vegye meg és olvassa el ezt a könyvet.

No nem azért, mert én szerkesztettem, és a számítógépes és nyomdai munkákat is én végeztem, hanem, mert ebben a témában egy hiánypótló kiadvány. Nem éppen most készültem el vele, de az állandó időhiányom miatt csak most tudom megmutatni. Közben elkészültem egy másik könyvvel is, amelynek a múlt héten volt a bemutatója, erről majd egy másik bejegyzésben írok.
Miklós Gyuri bácsi a szerző, aki a lövész szakedző, 77 éves és több mint 50 év szakmai tapasztalattal a háta mögött. Számtalan bajnok indult el szárnyai alól, volt közöttük Európa-, világ, sőt olimpiai csapat kerettag is. Ezt a sok begyűjtött információt, tapasztalatot osztja meg az olvasókkal ebben a könyvben. Gyuri bácsi Ausztriában is edzősködött, így most elkezdte lefordítani a könyvet német nyelvre is, és ahogy ismerem az aktivitását, lelkesedését, lehet, egy év múlva már egy hasonló könyvet mutatok nektek, de már német nyelven.
(Ha valakit érdekelne a könyv, akár saját részre, akár ajándéknak, még néhány darab kapható belőle, írjon nekem emailt.)

Újabb tokok filcből

És készültek még újabb mobil (vagy akármi) tartók filcből, rátéttel, tűzéssel, géppel, kézzel... No ezek sem most, hanem egyszer kiszabódtak, máskor elkészültek a rátétek, aztán lassan-lassan összevarrtam őket.

Két macska, két nyúl

Elkészült - már nem most, csak most volt időm feltenni - a múltkori nyúl fordítottja, így kettőre szaporodott a tapsifülesek állománya itt nálam.

Macska viszont már csak kettő van, a Hógolyó, ahogy jött, úgy távozott... Emlékeztek, leírtam, hogy egyszercsak itt termett, beköltözött a kutyaházba és maradt is. Bekedveskedte magát a szívünkbe, gyönyörűséges, kedves állat volt, szerettük, kényeztettük, finom falatokat kapott, ott hevert mellettem az ágyon... mintha mindig velünk lett volna. Két hónapig volt itt. Aztán egyik nap elment, ennek már több mint egy hónapja, és azóta nem láttuk. Tamás azt mondja, lehet, ez egy ilyen macska. Egy ideig itt él, aztán ott, mindig továbbmegy új élmények után. Olyan érzés, mint amikor megcsalják az embert... szar... de azért hiányzik...