2015. június 21., vasárnap

Zölddió-pálinka - avagy: ebből se lesz már beiglitöltelék

A cím első fele annyiban nem pontos, hogy tulajdonképpen nem a zölddióból lesz pálinka, hanem a dió, a pálinka, különböző fűszerek és sok törődés eredményeként megszületik egy finom, fűszeres ital, a zölddió-pálinka vagy -likőr.
Sokan, sokféleképpen készítik, ezért ahány ház, annyi íz. A nálam lévő recept valahonnan a Délvidékről származik, bajai ismerősök közvetítésével jutott hozzám. Évek óta nem készítettem, idén azonban még tavasszal elhatároztam, hogy bizony az augusztusi alkotótáborban ezzel szeretném köszönteni a résztvevőket. Hat hét alatt készül el, éppen időben vagyok...
Akitől a receptet kaptam, elmondta, hogy László-nap (június 27.) környékén van a dió abban az állapotában, amikor alkalmas alapanyagnak. Amikor - ha elvágjuk - már nem tejes a belseje, és halványrózsaszínen látszik benne a dióhéj. Bár van egy hét még László-napig, de a dió bizony már ilyen állapotban van... úgyhogy ma hozzáfogtam.
Aki ivott már belőle és szeretne sajátot, most közkinccsé teszem a receptjét:
szükséges hozzá egy szélesszájú 5 literes üveg, 3 liter pálinka, 30-35 db zölddió és fűszerek.
A leszedett zölddiót mossuk meg, vagdossuk darabokra.


Tegyük bele az üvegbe, öntsük rá a pálinkát, keverjük össze és fedjük be az üveget.

Tegyük lehetőleg meleg, félárnyékos helyre, és naponta megkeverve érleljük a diót 3 hétig a pálinkában. Addigra majdnem fekete lesz.
Három hét után teszünk az üvegbe 75 dkg cukrot (vagy annak megfelelő mézet - ki-ki ízlés szerint, de lehet fele méz-fele cukor változatot is elkövetni) és a következő fűszereket: 6-8 dkg egész fahéjat, 5 dkg szerecsendió-virágot, 5-6 db csillagánizst, 30 db szegfűszeget és kb. egy fél narancs szárított héját.
A cukorral és a fűszerekkel jól összekeverjük a zölddiós pálinkát, és naponta megkeverve újabb 3 hétig érleljük (a keverések után mindig fedjük le az üveget).
A hatodik hét végén valami finom szűrőn, szitába terített ruhán, stb. leszűrjük és üvegekbe töltjük.
Vigyázat! Nagyon finom!
Ha vendég jön és ezzel kínáljuk, egyik szemünk mindig az üvegen legyen... :)

2015. június 20., szombat

Holnaptól nyár

Tavaly február óta újra elárvult a szöszmötölő. Mint ahogy félig elárvultam én is április végén. Apu közel két évi ágyhozkötöttség után már egy másik dimenzióból figyeli, hogy a lányának hogy megy az élete sora. Hiányzik nagyon, de amikor a kockás ingében kapálom a virágaimat és reszelem a kapám, ahogy tanította, és fölszerelem a kapukitámasztót, azokkal a mozdulatokkal, ahogy tőle láttam sok közös munkánk során, akkor tudom, hogy szerencsés vagyok, mert valami olyat kaptam tőle, ami mindig velem marad... és ennek örülnöm kell...
...mint ahogy annak is, hogy holnaptól nyár és nyílik a körömvirág, amiből ilyentájt mindig főztem krémet, különféle más csodanövényekkel párosítva...
Ez nálunk és a baráti körben olyasféle házi csodaszer, teája is nagyon jó gyomorpanaszok esetén, de én inkább krémet készítek belőle, kiváló sebgyógyító, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő, jó zúzódásra, visszértágulatra, körömgyulladásra, de nem is sorolom tovább.
Tegnap elkészült az első adag, ebben csak körömvirág van, egy kis indiaicitromfű-olajjal megbolondítva, de ma elkészült az egyik nagy kedvenc, a levendulás.

 Itt az alapanyag, mellette egy saját festésű dunai kavics (ami valamelyik nap készült csak úgy, a magam örömére), itt pedig a már elkészült levendulás krém, ami remélem, jó szolgálatot tesz majd használóinak.