2013. június 7., péntek

Az első...

papírból fonott kosárka. Amióta láttam ITT az elkészült alkotásokat, azóta teljesen beleszerelmesedtem. Valamikor tanultam kosarat fonni Kanalas János tiszaalpári mestertől, de a vesszőhöz jutás mindig problémás. Amikor megláttam a papírból készült kosarakat, rögtön tudtam, nekem ezt ki kell próbálni!
Papír  ugye, munkámból adódóan van bőven, egy-két este megsodortam a "vesszőket", aztán ma már hozzá kellett fognom. Nem tudtam kivárni azt sem, hogy a ragasztó rendesen megszáradjon a toldásoknál, mert annyira akartam készen látni a "művet".
Így már gyűjtöttem tapasztalatot, hogy mit csinálnék máshogy, mert ezzel az első kosárkával bizony úgy vagyok, mint a filmben a magyar naranccsal: kicsi is, savanyú is, de az enyém! :-))
Hát íme:


Sok hibája van, de elkészült és a következőt már olyannak tervezem, aminek az alja is fonott lesz, mint a rendes kosáré. (A fölső képen a tartóban látszanak a papírvesszők, amiket hurkapálcán sodortam felszeletelt papírból.)

2013. április 21., vasárnap

Egy szép nap

Holnap lesz az anyukám 82 éves. Akik figyelemmel kísérték régóta a blogomat, tudják, hogy néhány éve még az sem volt biztos, hogy a másnapot megéri.
Mivel holnap munkanap, ezért ma előre ünnepeltünk, a hartai Duna-parton ebédeltünk, és ott készült ez a fotó is. Szép nap volt!

2013. április 6., szombat

Madártej - kicsit másképp

Egy nagy örömömet szeretném megosztani veletek. Már írtam, hogy mostanában elkapott a Tupper-láz, és őszinte csodálattal szemlélem a termékeket, a formájukat, célszerűségüket, és nagy örömmel használom őket.
Nagyon szeretem a madártejet, de nehezen fogok hozzá a sokszor nagyon kevés főzésre szánt időmben, mert pepecs, azaz hosszan tart az elkészítése, sok mosogatnivaló van utána.
Na de most, újabb néhány csodadolog került a konyhámba, és megtanultam madártejet készíteni kb. tíz perc alatt és a végeredmény azonos a hagyományos módon készülttel. Sok fotóval be is mutatom.

 Kell hozzá egy Maxi-mix (magas, hengeres), egy gyorskeverő (átlátszó zöld) és egy csodás anyagból készült UltraPro (hátul zöldben). Ez az Ultra Pro egy különleges likvid kristályból készült, így fagyasztóba is tehető, de egyaránt jó mikrohullámű sütőbe és gáz vagy villanysütőbe is.
A Maxi mixbe beleöntöttem fél liter tejet, 3 tojás sárgáját, 1 evőkanál lisztet, 1 vaníliás cukrot, 1,5 evőkanál porcukrot, a gyorskeverőbe pedig a 3 tojás fehérjét és egy teáskanál porcukrot.

 A Maxi-mixet lezártam, jól összeráztam a bennevalókat, beleöntöttem az edénybe és betettem a mikróba.

 Így nézett ki 4 (!) perc múlva.

 Közben nem egészen 1 perc (!) alatt kemény habot vertem a tojásfehérjékből. (A húsvéti ünnepekre sok süteményt sütöttem, és ez a kis masina nagyon jó szolgálatot tett, teljesen elvarázsolt és a szívemhez nőtt.)

Ennyire keményet.

 Rásimítottam a habot a vaníliás-tejes-tojássárgás masszára. És visszatettem a mikróba 1 (!) percre.

 Így megnőtt az 1 perc alatt a tojáshab.

És csak ki kell kanalazni adagonként az edényből. Ez már tálkában a végeredmény, ami nagyon finomra sikerült.
Értitek már, hogy miért lelkesedek mostanában ezekért az edényekért?

2013. április 1., hétfő

Gyerekkorom ízei

Húsvét előtt, amikor tervezgettem, hogy mit is fogok sütni idén, eszembe jutott, hogy már évek óta el akartam kérni keresztanyámtól annak a házi krémesnek a receptjét, amit gyerekkoromban mindig ő sütött, és az volt az egyik kedvencem. És most a gondolattól el is jutottam a megvalósításig, leírtam a receptet, természetesen közben meghallgattam a készítés fortélyait is hozzá (persze nem olyan bonyolult), és megszületett az idei húsvétra az első krémesem.


És akkor íme a recept:
Házi krémes
Hozzávalók: a tésztához: 30 dkg liszt, 6 dkg zsír, 1 tojás, 1 csg. szalalkáli, 4-5 evőkanál tej; a krémhez: 20 dkg cukor, 2 vaníliás cukor, 1 liter tej, 5 evőkanál liszt, 4 tojás
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk (ha nem állna össze a 4-5 evőkanál tejtől, akkor még picit tehetünk hozzá), és 3 cipót formázunk belőle. Egyesével vékonyra nyújtjuk, kb. 22x30 cm-es nagyságra.
A krémhez a tojások sárgáját a cukorral, vaníliás cukorra, liszttel, kicsi tejjel összekeverjük csomómentesre, majd a többi tejet is hozzáadjuk. Ebből sűrű krémet főzünk és még forrón beleforgatjuk a 4 tojásfehérjéből vert kemény habot. Ha már alig langyos, megtöltjük a lapokat és porcukrot szórunk a tetejére. Másnapra megpuhul, akkor szeletelhető.
Az egész családnak nagyon ízlett, azt hiszem, felveszem az állandó listámra...

2013. március 31., vasárnap

Húsvéti sajttekercs

Már a Facebookon is megosztottam ezt az ételt még húsvét előtt, de tegnap el is készítettem, hogy a sonka-tojás mellé legyen valami újdonság is. Recept INNEN.
Nagyon finom lett, bár összetekerni nem volt egyszerű.
A hozzávalókat és az elkészítés módját megtaláljátok a fotó fölötti linken, ezért még egyszer ide külön nem írom be.
A készített süteményekről majd egy következő bejegyzésben írok.

2013. március 10., vasárnap

Csak holnap estig

rendelhető még a katalógusárnál jóval kedvezőbben a Tupperware szuper nokedliszaggatója. Szuper forma, szuper anyag, a nokedlitészta nem tapad rá, könnyű elmosogatni. Most először ebben a fehér-orgonalila színvariációban.
A nagy kerek 3.690 Ft-ért, a kisebb hosszúkás 2.690 Ft-ért. Most estig volt az eredeti határidő, de még lehet holnap délutánig rendelni. Ha valaki szeretné, írjon levelet.

2013. március 2., szombat

Kamarakiállítás

Kalocsán, a Dózsa szakközépiskola könyvtárában nyílt kamarakiállítás Györgyi barátnénk munkáiból.

Egy kicsit a Pepecselők is megmutattak magukból, mert az aulában lévő tárolóban pedig még hármónk apróbb munkáit is kiállították.
A kiállítást én nyitottam meg, és a városi tévé mindkettőnkkel készített riportot.

Györgyi utána a gyerekeknek tartott foglalkoztatást a papírravarrásos technika bemutatásával.
A legifjabb résztvevő Kata barátnénk Botondja volt.
Hiába, na, anyja fia...

2013. február 27., szerda

Talán ezentúl több

gasztronómiai bejegyzés születik, ugyanis a kevés időmből mostanában szakítok egy kis közös főzőcskére új ismerőseimmel, méghozzá egy bizonyos termék favorizálóival. Ez pedig a Tupperware. Nem újkeletű érdeklődés ez, hiszen az első darabom megvan vagy húszéves, aztán volt, hogy egy ideig nem érdeklődtem utána, de mégis időről időre fellángol a vágy, hogy értesüljek az újdonságokról. Mostanában újra vettem egy-két dolgot, és még arra is vetemedtem, hogy el-eljárok olyan alkalmakra, ahol összejönnek a termék iránt érdeklődők, és együtt főznek, recepteket cserélnek.
Így tudtam meg például legutóbb, hogy a vagy három éve kapott rizsfőző edényemben nem csak rizsköretet lehet készíteni, hanem tejberizst is, mazsolával, vaníliás cukorral, és nem kell fölötte állni, kevergetni, vigyázni, ki ne fusson, le ne égjen, hanem betenni a hozzávalókat a rizsfőzőbe, azt betenni a mikróba és lehet addig bármi mást csinálni, míg el nem készül a finomság. Mert én nagyon szeretem a tejberizst...

Most pedig van egy nagyon jó akciója a Tuppernek, a héten, vasárnap estig az aktuális katalógus minden terméke 27 % kedvezménnyel rendelhető (kivéve a fémedények és a kések)
Ha valakit érdekel, nekem is írhat, szívesen megrendelem. És igyekszem majd ételfotóval és pontos recepttel is illusztrálni a bejegyzéseket.

2013. február 24., vasárnap

Kicsit idejétmúlt...

volt a legutóbbi bejegyzésem (Áldott karácsonyt mindenkinek), de jóindulatúan azt is írhatnám, hogy nagyon is időben vagyok - mármint az idei karácsonyra előre...
És olyan szép volt az a fotó, hogy nehéz volt megválnom tőle - na ez még egy ürügy volt...
Az igazság az, hogy nem volt se időm, de erőm az új bejegyzéshez. Mint ahogy sok máshoz se az utóbbi időben. De ma erőt vettem magamon, és végre elkészült annak a kalocsai hímzett pólónak a fekete testvére, amit még a nyáron készítettem az egyik barátom feleségének. Már igen röstelltem a dolgot, ugyanis elmúlt a nyár, aztán az ősz, és már majdnem a tél is, és a fekete pólót meg csak ide-oda tettem a varrósasztalomon.
Ma végre kivirágosodott... talán jön a tavasz?

Elég nehéz volt hozzáfogni, mert nyúlt, és lövésem sem volt, hogy mivel rajzoljak rá, hogy lássam. A fehér ceruza állandóan lepörgött, még egy mintát sem tudtam kivarrni, már nem látszott belőle a másik fele. Aztán kaptam egy szuper tollat, ahogy húzom a vonalat, kell néhány másodperc, míg kifehéredik, de nem is jön le, viszont vízzel kimosható. És szereztem olyan fekete alávasalós anyagot, ami szintén egy-két mosás után lemállik, mert papír alapú. Így már sokkal könnyebb dolgom volt, mint a fehér pólóval. De azért nem vállalnék minden hétre ilyet...