2015. július 28., kedd

Fügebokor, fügelekvár, fügebor, füge...

A ház déli oldalán volt egy fügebokor. Néha elfagyott, néha nem, volt is olykor-olykor rajta termés, de csak annyi, hogy nem kellett gondolkodnom azon, mi legyen vele: a finom, édes, érett gyümölcsöket - ahogy ért, megettem.
Pár éve aztán ültettem még egyet mellé, hogy legyen társa. Erre annyira nagy boldogság öntötte el az én régi fügebokromat, hogy azóta csak nő és nő, és terem roskadásig - persze a párja is. Lassan kiköltöztetnek az udvarból :)
Igen, jól látjátok, ez a két bokor a ház déli oldalán - a házból is látszik még egy kicsi.
Kisebb alma méretű fügék érnek jelenleg.
A hétvégén leszedtem egy kisebb vödörrel, abból finom fügelekvár készült. De mivel meg sem látszott a bokron, hogy hiányzik róla, el kellett gondolkodnom, hogy mi legyen a többivel, már amit nem tudok megenni - mert bizony nagyon szeretem...
Aztán rátaláltam egy egyszerű fügebor receptre, és ma az újabb vödör gyümölcsből két üveggel megkezdődött a fügebor-gyártás.
Azt mondja a recept: végy egy ötliteres üveget, darabolj bele apróra 90 dkg-1 kg érett fügét. Morzsolj rá 1 dkg élesztőt, vagy 4-5 kanál sört locsolj rá (én ezt választottam). 3,2 liter vizet forralj fel 75 dkg cukorral, hűtsd ki, és öntsd rá a fügére. Kösd le papírral az üveget, tedd meleg, napos helyre és 3 hét alatt kiforr a fügebor. (Lekötöttem, és kitettem a teraszra az asztalra.) Akkor le kell szűrni, majd a szűretet, ha letisztult, újra leszűrni. Azt mondják, az aszúborhoz lesz hasonló az elkészült nedű...
Hát majd három hét múlva beszámolok róla...

2015. július 21., kedd

A Nap még a Rák jegyében jár...

...de már nem sokáig, a hét második felétől már átlép az Oroszlánba. Ma én is átléptem egy másik évbe, és nagyon szép nap volt a mai.
Már éjszaka, ahogy elkezdődött ez a nap, kaptam az első sms-köszöntést. Aztán reggeltől telefonok, sms-ek, emailek, személyes köszöntések, ölelések, virágok, kedves szavak... A közösségi oldalon pedig eddig közel háromszáz(!) üdvözletet kaptam közeli és távolabbi ismerősöktől, barátoktól, szeretteimtől - és még mindig jönnek... Nagyon jólesett!!!
És az egész napnak olyan jó hangulata volt! Mindenki keresett, felhívott, meglátogatott, akit szeretek és aki közel áll hozzám. És tudom, hogy aki nem, abban is megvolt a szándék, csak nem jutott el a megvalósításig. Velem is előfordult már, nem számít, tudom, hogy ők is szeretnek és velem vannak...
Kaptam szép virágokat, finom édességeket, azokból is a kedvenceimet: Mozart-szivet, Raffaellot, Ducd'O likőrös pralinét (hmmm....), gyönyörűséges virágokat, egy buborékfújót, mellyel, mint egy gyerek, még este is fújtam a szivárványos szappanbuborékokat... aztán egy isteni finom igazi nyári málnatortát, és egy kiló sót...
Na ez utóbbi némi magyarázatra szorul, a barátném azt mondta, mostanában kicsit sokat teszek az ételekbe :), ki tudja miért, úgyhogy hozott pótlást... s ezen jót nevettünk.
Nagyon szép nap volt, jó volt ma születésnaposnak lenni, köszönöm mindenkinek, aki köszöntött, aki gondolt rám...

2015. július 18., szombat

Egy újabb gasztonómiai különlegesség

Mielőtt ehhez a bejegyzéshez hozzáfognék, felhívom mindazok figyelmét, akik a diópálinka posztomon felbuzdulva maguk is hozzáfogtak annak elkészítéséhez, hogy itt van a fűszerek hozzáadásának az ide, én már a múlt héten beletettem az üvegekbe, és naponta keverem, keverem...
Akik azért szerették a blogom, mert a "rongyosmunkáim" után érdeklődtek, azokat még egy kicsit ki kell ábrándítanom, ugyanis még mindig nem varrásról, nemezésről, vagy gyöngyfűzésről, esetleg valami más "idiotizmusomról" (lásd: kavicsfestés, papírból kosár, stb.) lesz szó ebben a bejegyzésben, hanem egy újabb gasztronómiai különlegességről, amit valamikor sokat készítettem, és most újra előkerült a receptje, ez pedig a "Francia hagymatorta".
Receptje egy kedves barátnőmtől, tágabb értelemben vett családtagtól hagyományozódott rám, pici változtatással a mai napig a szerint készítem, és most közkinccsé teszem. Ez ugyan már nem francia hagymatorta, hanem magyar hagymatorta, hiszen a hozzávalók magyarok és kicsit az ízesítése is a magyar ízlés szerint alakult.
Hozzávalók: 15-20 dkg húsos füstölt szalonna és kolbász (összesen ennyi a kétféléből), 1 kg vöröshagyma, fűszerek; a térsztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj vagy margarin, 1 db tojás, kevés tej, só, reszelt sajt.
A húsos szalonnát és a kolbászt apró kockára vágjuk és egy kis olajon (vagy zsíron, vagy vajon) megolvasztunk; erre rátesszük az 1 kg megtisztított, vékony karikára vágott vöröshagymát és bőven fűszerezve fedő alatt puhára dinszteljük. A fűszerekről: ha van a háznál Provance-i fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, borsikafű, ánizs, oregano - ebből áll, de provanszi fűszerkeverék néven nagyobb áruházakban lehet kapni), akkor azzal bőven meghintjük, valamint őrölt bors, só, curry és én még szoktam egy csipet kakukkfüvet is rászórni. Szóval egy valóságos ízkavalkád lesz a hagymával együtt.
És még látvány is csodálatos!!!
Aztán összeállítjuk a tésztát, kerekre nyújtjuk és egy kb. 30 cm-es kerek formába beletesszük úgy, hogy legyen pereme. Beleöntjük és belesimítjuk a hagymatölteléket (ha nagyon lucskosnak találom, akkor beleütök egy tojást, ami a sülésnél összefogja a hagymatölteléket). Majd bőven megszórjuk reszelt sajttal.
És íme a végeredmény:
Egy kedves ismerősömnek, aki nagyon szereti, vittem a faluban egy tányéron pár szeletet, a kertkapuban a kezébe nyomtam, a visszapillantóból még láttam, hogy felhajtja a fóliát és még ott a kapuban hozzáfogott megenni. Másnap kérdeztem, hogy van-e még belőle, mire azt mondta, hogy már akkor a konyhába csak az üres tányérral ért be...
S mint ahogy Forest Gump mondaná: mindössze ennyi, amit erről az ügyről mondani tudok :)

2015. július 14., kedd

Halfüstölés - avagy: szépre száll a füst, de...

Nagyon szeretem a halat, úgy hasonlíthatnám a "nagyon"-t, mint.... nos, mint amilyen nagyon a Gombóc Artúr a csokit... szóval bármilyen formában...
Régen,  még egy előző életemben (értsd: úgy 15 évvel ezelőtt) olyan lehetőségem volt, hogy szinte minden nap ehettem... egyszer aztán egy barát révén megismerkedtünk a halfüstölés fortélyaival, és lett nekünk is saját halfüstölőnk. Volt is mindig belevaló: szinte mindenféle halat kipróbáltunk, de nekem a legfinomabb a márna és a dunai nagy dévér volt füstölve, salátával, esetleg egy fokhagymás szósszal, a muzsdéjjel.
Aztán megváltozott az életem, és bár az új otthonomban is elsők között szereztem be egy bográcsot és egy halfüstölőt, hal már kevesebb került az asztalra... Füstölni pedig már igazán régen nem füstöltem.
Aztán tegnap hal állt a házhoz. És amikor a kolléganőm meghallotta, hogy füstölni akarok, ő is beszerzett egyet, ne szomorkodjon az enyém egyedül abban a nagy dobozban.
Az előkészítés menete: a halat megpucoljuk, aztán vastagon besózzuk kívül-belül és egy napot állni hagyjuk.
A füstölés előtt lemossuk róla a sót, és papírtörlővel letörölgetjük, leszárítjuk.
A halfüstölőbe (ami tulajdonképpen) egy csúszós tetejű fémdoboz fűrészport szórunk (szoktam rá egy kis cukrot is hinteni, így tanultam :), aztán egy rácsra beletesszük a halat és lezárjuk.
Majd alátüzelünk. Legjobb fával tüzet rakni, de ma úgy fújt a szél este, hogy inkább a gázmelegítő mellett döntöttem.
A fűrészpor elkezd a doboz belsejében füstölni (meggyulladni nem tud, nincs annyi oxigén), és abban a meleg füstben úgy háromnegyed óra alatt át is párolódik tökéletesen a hal. Akkor kinyitjuk, igyekszünk nem megfulladni a hirtelen levegőt kapott izzó fűrészpor füstjétől, és rácsostól kiemeljük a halat.
Ez most nem lett annyira szép, talán, mert nem szárítottam le eléggé a nedvességet róla, a legjobb, ha a bőre nem repedezik föl, hanem rajta marad. Aztán a füstös bőrét lehúzzuk, és akár máris fogyasztható...
Megyek is, mert az illata már a számítógéphez is ideért...

2015. július 12., vasárnap

Kavicsok

Ha nagyon boldog vagy nagyon szomorú vagy, ha magadhoz ölelnéd vagy eltaszítanád az egész világot, ha úgy érzed, hogy semmire sincs időd, s ha úgy, hogy nem tudsz a napjaiddal mit kezdeni, akkor fess kavicsot... segíteni fog!