Egy újabb gasztonómiai különlegesség

Mielőtt ehhez a bejegyzéshez hozzáfognék, felhívom mindazok figyelmét, akik a diópálinka posztomon felbuzdulva maguk is hozzáfogtak annak elkészítéséhez, hogy itt van a fűszerek hozzáadásának az ide, én már a múlt héten beletettem az üvegekbe, és naponta keverem, keverem...
Akik azért szerették a blogom, mert a "rongyosmunkáim" után érdeklődtek, azokat még egy kicsit ki kell ábrándítanom, ugyanis még mindig nem varrásról, nemezésről, vagy gyöngyfűzésről, esetleg valami más "idiotizmusomról" (lásd: kavicsfestés, papírból kosár, stb.) lesz szó ebben a bejegyzésben, hanem egy újabb gasztronómiai különlegességről, amit valamikor sokat készítettem, és most újra előkerült a receptje, ez pedig a "Francia hagymatorta".
Receptje egy kedves barátnőmtől, tágabb értelemben vett családtagtól hagyományozódott rám, pici változtatással a mai napig a szerint készítem, és most közkinccsé teszem. Ez ugyan már nem francia hagymatorta, hanem magyar hagymatorta, hiszen a hozzávalók magyarok és kicsit az ízesítése is a magyar ízlés szerint alakult.
Hozzávalók: 15-20 dkg húsos füstölt szalonna és kolbász (összesen ennyi a kétféléből), 1 kg vöröshagyma, fűszerek; a térsztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj vagy margarin, 1 db tojás, kevés tej, só, reszelt sajt.
A húsos szalonnát és a kolbászt apró kockára vágjuk és egy kis olajon (vagy zsíron, vagy vajon) megolvasztunk; erre rátesszük az 1 kg megtisztított, vékony karikára vágott vöröshagymát és bőven fűszerezve fedő alatt puhára dinszteljük. A fűszerekről: ha van a háznál Provance-i fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, borsikafű, ánizs, oregano - ebből áll, de provanszi fűszerkeverék néven nagyobb áruházakban lehet kapni), akkor azzal bőven meghintjük, valamint őrölt bors, só, curry és én még szoktam egy csipet kakukkfüvet is rászórni. Szóval egy valóságos ízkavalkád lesz a hagymával együtt.

És még látvány is csodálatos!!!
Aztán összeállítjuk a tésztát, kerekre nyújtjuk és egy kb. 30 cm-es kerek formába beletesszük úgy, hogy legyen pereme. Beleöntjük és belesimítjuk a hagymatölteléket (ha nagyon lucskosnak találom, akkor beleütök egy tojást, ami a sülésnél összefogja a hagymatölteléket). Majd bőven megszórjuk reszelt sajttal.

És íme a végeredmény:

Egy kedves ismerősömnek, aki nagyon szereti, vittem a faluban egy tányéron pár szeletet, a kertkapuban a kezébe nyomtam, a visszapillantóból még láttam, hogy felhajtja a fóliát és még ott a kapuban hozzáfogott megenni. Másnap kérdeztem, hogy van-e még belőle, mire azt mondta, hogy már akkor a konyhába csak az üres tányérral ért be...
S mint ahogy Forest Gump mondaná: mindössze ennyi, amit erről az ügyről mondani tudok :)