Halfüstölés - avagy: szépre száll a füst, de...

Nagyon szeretem a halat, úgy hasonlíthatnám a "nagyon"-t, mint.... nos, mint amilyen nagyon a Gombóc Artúr a csokit... szóval bármilyen formában...
Régen,  még egy előző életemben (értsd: úgy 15 évvel ezelőtt) olyan lehetőségem volt, hogy szinte minden nap ehettem... egyszer aztán egy barát révén megismerkedtünk a halfüstölés fortélyaival, és lett nekünk is saját halfüstölőnk. Volt is mindig belevaló: szinte mindenféle halat kipróbáltunk, de nekem a legfinomabb a márna és a dunai nagy dévér volt füstölve, salátával, esetleg egy fokhagymás szósszal, a muzsdéjjel.
Aztán megváltozott az életem, és bár az új otthonomban is elsők között szereztem be egy bográcsot és egy halfüstölőt, hal már kevesebb került az asztalra... Füstölni pedig már igazán régen nem füstöltem.
Aztán tegnap hal állt a házhoz. És amikor a kolléganőm meghallotta, hogy füstölni akarok, ő is beszerzett egyet, ne szomorkodjon az enyém egyedül abban a nagy dobozban.

Az előkészítés menete: a halat megpucoljuk, aztán vastagon besózzuk kívül-belül és egy napot állni hagyjuk.
A füstölés előtt lemossuk róla a sót, és papírtörlővel letörölgetjük, leszárítjuk.
A halfüstölőbe (ami tulajdonképpen) egy csúszós tetejű fémdoboz fűrészport szórunk (szoktam rá egy kis cukrot is hinteni, így tanultam :), aztán egy rácsra beletesszük a halat és lezárjuk.

Majd alátüzelünk. Legjobb fával tüzet rakni, de ma úgy fújt a szél este, hogy inkább a gázmelegítő mellett döntöttem.

A fűrészpor elkezd a doboz belsejében füstölni (meggyulladni nem tud, nincs annyi oxigén), és abban a meleg füstben úgy háromnegyed óra alatt át is párolódik tökéletesen a hal. Akkor kinyitjuk, igyekszünk nem megfulladni a hirtelen levegőt kapott izzó fűrészpor füstjétől, és rácsostól kiemeljük a halat.

Ez most nem lett annyira szép, talán, mert nem szárítottam le eléggé a nedvességet róla, a legjobb, ha a bőre nem repedezik föl, hanem rajta marad. Aztán a füstös bőrét lehúzzuk, és akár máris fogyasztható...
Megyek is, mert az illata már a számítógéphez is ideért...