2012. december 24., hétfő

Áldott karácsonyt mindenkinek

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
      (Kosztolányi Dezső: Karácsony)

2012. december 8., szombat

Újra Kecelen!

Eljött hát ez a hétvége is. Péntek, szombat, vasárnap - a keceli Flóra Virágfesztivál, országos fazekaskiállítás és kézművesvásár.
És egy ritka történelmi pillanat: mindannyian együtt egy helyen.
Ilyen évek óta nem volt, így hát megkértünk valakit, hogy örökítse meg.
Kati barátném gyönyörűséges manókat készített, akik körtáncolnak egy fenyő körül. Íme az alkotás és alkotója.
Jól éreztük magunkat, kicsit féltem az időjárástól, hogy majd nem tudunk hazajönni a nagy hó miatt, de szerencsére csak egy kicsit volt lefagyva az út, szerencsésen hazaértük. Holnap az utolsó nap, remélem, megint jó lesz.
A stand - nélkülünk:
És mivel én nem tudok csak úgy üldögélni, elfoglaltam magam, és elkészült Kati barátnémnak az egy éve ígért mobiltok. Igaz, kettő is készült, csak az első kicsit nagy lett, így azt odaadtam, hogy legyen belőle valami (kép, zsepitartó-betét, bármi), de a második már jó lett.

2012. december 2., vasárnap

Újabb nemezékszerek

Tegnap este igazán nem volt semmihez kedvem, aztán megláttam a gyapjút, a filcet, a nemezelőtűt... és elkezdtem böködni. Ez a néhány ékszer született.



2012. december 1., szombat

Már nincs egy hét Kecelig

Megint itt van az év vége, ezzel együtt az éves "nagytalálkozó", azaz a keceli Flóra Virágkiállítás kézművesbemutató része, ahova már nem is tudom hány éve megyünk a "rongyainkkal".
December 7-8-9-én Kecelen leszünk, reményeim szerint az idén újra legalább egy napig teljes létszámban, azaz mind a hatan, a Pepecselők Foltvarró Kör.
Nagyon készülünk, mert azonkívül, hogy jó hangulat szokott lenni a kézművesbemutatón, mi is együtt nagyon jól érezzük magunk, sokszor annyira beszélünk és nevetünk, hogy szegény vásárló ott áll csak egyik lábáról a másikra, és néz, hogy ezek meghibbantak...
Sajnos, alig-alig tudtam rá időt szakítani, hogy varrjak, vagy nemezeljek, de azért néhány dolgot tudok én is vinni, most készült el néhány mobiltok.

Ezen a legelsőn, aminek sárga a széle, kipróbáltam a gépi pelenkaöltést, hátha meg lehet spórolni a kézivarrást. Meg lehet spórolni, de nem szabad... meg sem közelíti a kézit. Mert lehet, hogy a kézin nem egyforma minden öltés, összegészében mégis szebb, úgyhogy maradok ennél.

Schäffer Erzsébet Kalocsán

Nagy élmény olvasni írásait, még könyvét akkor nem is olvastam, amikor már a Nők Lapjában találkoztam írásaival. Aztán megjelentek a könyvek, és a benne lévő írásokon keresztül még inkább éreztem, hogy ő egy egészen kivételes és tehetséges ember, aki megláttatja velünk a hétköznapi csodákat.
2007-ben Solton találkoztam vele először személyesen, aztán idén nyáron eljött Kalocsára a könyvhétre, és most újra találkozhattunk vele csütörtökön a könyvtárban, ahol új könyvéről, a Káprázat az élet-ről beszélt, a benne lévő történetek születéséről, emberekről, helyzetekről és persze magáról - olyan "schäffererzsisen".


Elhallgattam volna még több napig.
Nyáron egy kis lélekmadaras kulcstartót készítettem neki - most is nála volt, és ennek nagyon örültem - most pedig egy virágos, tűnemezelt medált egy kis bőrszíjon.