2010. február 27., szombat

Tátva maradt a szám...

Itt az oldalamon feltüntetem azoknak a blogját, akiket mindennap megnézek. Vannak közötte gyöngyös, foltvarró és gasztroblogok is. Ők a kedvenceim, persze ez nem jelenti azt, hogy amikor bekukkantok az oldalukra, akkor nem nézek meg más, a náluk feltüntetett kedvencekből egyet-kettőt. Az előbb Chef Viki - Házias konyha oldalán nézelődtem, és... tátva maradt a szám...


Nem kérem, ezek nem újszülöttek Liliputból, ezek gyönyörűséges miniatűr, finoman kidolgozott marcipánbabák. Bővebbet olvashattok róla itt és itt.

Újabb mobiltokok

A fekete mobiltartóról megoszlottak a vélemények. Szerencsére nem arról, hogy szép vagy nem szép munka :-)
Volt, akinek kifejezetten tetszett, volt, aki azt mondta (férfi), hogy szép, de ő fekete mobiltokot semmi pénzért nem használna. A lényeg, hogy akinek a megrendelésére készült, neki nagyon tetszett, és még azt is megjegyezte, hogy biztos, láttam a blogját, mert a blogháttér textúrája majdnem olyan, mint a mobiltok szövete. És bár nem láttam a blogot mostanában, azért véletlenek nincsenek!
És nekem is nagyon tetszett, bár az én "gyerököm", azért nem írnám ezt, ha nem lennék elégedett vele.
Szóval, annyira, hogy kiszabtam még kettőt, és az egyiket görögös tűzéssel, a másikat pedig autós hímzéssel díszítettem. S hogy ne varrjak folyamatosan feketét, a kedvenc kordbársonyaim maradék fecnijeiből készült a harmadik "pecsis" mobiltartó.
Hamarosan mennek a meskára!

2010. február 21., vasárnap

Mobiltok Péternek

Egy kedves ismerősöm látta a blogomon azt a zöld lenvászon mobiltokot, amit nem olyan régen készítettem, és kért, hogy készítenék neki is, de feketét. Ennek már két hete, és múlt héten meg is jegyezte, hogy bizony hiába látogat a blogomra minden nap, csak nem látja az ő telefontartóját még a bejegyzések között.
Hát most remélem, hogy nem ment el a kedve a blogom nézegetésétől, mert ha ma este még idelátogat, most bizony láthatja a megrendelt tartót.
Most már csak az kell, hogy tetszen is neki!

2010. február 20., szombat

Tartóka 2.

Új tartóka varródott. Ennek sem tudok még jobb nevet adni. Láttam már több helyen ezt a formát, de ilyet sem varrtam még soha.


Van még mit fejleszteni rajta, például csak az egyik végére varrtam egy fogókát a cipzárhoz, gondoltam, elég az, amikor kinyitom, de nem. Amikor húzom vissza a cipzárt, akkor is jó lenne, a másik végén.
Így ez a prototípus megmarad nekem, úgyis kell mindig ilyen tároló. Már találtam is belevalót, a kész gyöngyöket fogom beletenni.

Túrós pogácsa

Ma délelőtt megint előjött a "sütnikénevalamit" érzés. Körülnéztem, miből is gazdálkodhatok, aztán kitaláltam, hogy ma túrós pogácsa lesz. Valószínű, ennek is sok variációs lehetősége van, én ezt a változatot először egy kedves barátom, a Maczi bácsi Erzsikéjétől hallottam, és nagyon bevált. Gyors is, kiadós is, és nagyon finom  is.


Hozzávalók (kb. 80 db-hoz): fél kg túró, fél kg liszt, fél kg margarin, 1 tojás, só; a tetejére: 1 tojás, reszelt sajt, esetleg szezámmag (ez a mostani csak tojással van megkenve).
A lisztet elmorzsoltam a margarinnal (én szoktam a liszthez keverni egy sütőport ekkora mennyiséghez), beleütöttem a tojást, majd a túrót is hozzáadtam, sóztam, és jól összegyúrtam. Lisztezett deszkán kb. ujjnyi vastagra nyújtottam, bevagdostam a tetejét késsel, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Sütőlemezre tettem, megkentem felvert tojással és be az előmelegített sütőbe. Nem szabad túlsütni, mert akkor kiszárad, világos aranyszínűre sül kb. fél óra alatt.
Azért nem kenem meg tojással, amikor ki van nyújtva, mert a kimaradó darabokat akár még készer is összegyúrom, és akkor az már nagyon tojásos lenne.
Lehet a tetejére szórni reszelt sajtot, vagy tetszés szerint szezám-, esetleg tökmagot, ezen most csak a felvert tojás van. Így is nagyon finom volt.

2010. február 14., vasárnap

Tartóka



Igazán nem tudok jobb szót rá, csak amit a címben írtam. Mert lehet neszesszer, pénztárca, túlélőcsomagos, női holmik rejtője, akármit elrejthetünk benne és magunkkal is vihetünk a táskánkban, szóval: tartóka.
Tetszés szerint, ki minek használja.
Még ilyen formát nem varrtam, de tetszik, azt hiszem, készül majd több is belőle, más anyagból és mintával. És hátha más is beleszeret, ezért ő is megy megmutatni magát a meskára.

2010. február 11., csütörtök

Tavaszváró gyöngyösvirágok

A múltkori neszesszer után elkészült egy hasonló virággal díszített papírzsepitartó is.

Nagyon szép ez a halvány orgonaszínű anyag, bársonyos tapintású, leginkább a düftinre hasonlít, de nagyon tapad, elég nehéz volt  a szabad gépi tűzés, de a végeredmény megérte, puha, finom, simogató, és szerintem az összhatás is jó lett. Hamarosan ő is megy a meskára.

2010. február 9., kedd

FEB - február

Iglice játékra hívott mindenkit, akinél találhatók UFO-k (unfinished objects - befejezetlen dolgok), mint már írtam erről januárban. Játék leírása itt .Úgy fellelkesültem - tényleg inspiráló, ha nagy nyilvánosság előtt fogadunk valamit -, hogy befejeztem a következő "befejezetlen dolgot". Szegény, ő november óta várt a sorsára a varrógépem mellett.
Meggyszínű pamutanyagból varrt papírzsepitartó, gépi tűzéssel és egy filcvirággal, melyet kézi aplikációval készítettem. 100 db zsepi fér bele.

És most megyek, és keresek egy újabb bujkáló ufót, hogy fülöncsípjem, és fo-t (finished object) csináljak belőle.

2010. február 8., hétfő

Mobiltok

Készült egy új mobiltok is.
Dupla vatelinnel, mágnespatenttal...

Tavaly nagyon sokat varrtam, de a decemberi kézművesváráson egy kivételével mind elfogyott, azt pedig elajándékoztam. Az idén pedig még szinte semmit nem varrtam, inkább gyöngyöztem, igaz, azokból sem maradt sok minden. Szóval jó lenne mostmár feltölteni a meskát is és az itthoni készleteket is.

2010. február 7., vasárnap

Behavazódtunk...

Ordasi csendélet február 7-én, vasárnap délután:


...az udvar...


...Bogár jött jelenteni, hogy a hó alatt is hó van...


...a kosztosok is megjöttek...


... én pedig bent szöszmötöltem közben a rongyaimmal (de ez már egy másik bejegyzés témája).
Fotók: Sas Tamás.

Virágos neszesszer

Mostanában annyira lefoglaltak a gyöngyök, hogy elhanyagoltam a varrást. És csak most, hogy nekifogtam, éreztem újra, hogy mennyire is szeretem ezt csinálni.
A legfrissebb alkotás, még csak most nyíltak ki a virágok rajta...

2010. február 6., szombat

Készült egy szett

Miközben esik a hó és rohamléptekben telik a szombat, valamint kisült a sütemény is, közben elkészült egy újabb karkötő, immár fülbevalóval. És lehet, még nyakbavaló is készül hozzá...

Gyorsan finomat

Van jópár gasztroblog, amit rendszeresen olvasok, így gyakran merítek innen öltelet is. Mint most péládul a Házias konyha nevű blogról, ahol a "pont most pont nekem" receptet találtam. No nem ez a neve, hanem Kefíres kevert, eredeti recept itt . És azért pont most pont nekem, mert mint írtam előző bejegyzésemben, még nem gyógyultam meg teljesen, és valami finom, de nem túl munkás süteményt szerettem volna készíteni. Hát ez pont ilyen!
Igaz, nem volt itthon három pohár kefírem, de egy igen, és két pohár joghurt, hát gondoltam, olyan nagyon nem rontom el vele.
Hozzávalók: 3 kis pohár kefír (nálam a már írt joghurt és kefir keverék), innentől a kefírespohár a mérték: 1,5-2 pohár cukor, 4 pohár liszt, 0,5 pohár olaj, 1 evőkanál szódabikarbóna, 2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor.
Egy nagy tálban ovális habverővel (amit akként árulnak, de én még soha nem tudtam vele habot verni, de keverésre kiváló) összekeverjük a kefírt a cukorral, az olajjal, a kakaóporral, a szódabikarbónával és végül a liszttel. Jó sűrű massza lesz, ezt egy jól kimargarinozott, kilisztezett tepsibe öntöttem, és előmelegített sütőben (nekem a 7-es fokozaton) 35 perc alatt készre sütöttem.

Ilyen lett kívülről, és ilyen belül:


Az eredeti receptelő lekvárt kent a tetejére és megszórta kókuszreszelékkel, én most ezt elhagytam, és a durvára darabolt diót választottam díszítő finomságnak. Sikere volt, de egy kis baracklekvárt azért csorgattunk a tetejére!

2010. február 5., péntek

Két hét hallgatás

Már majdnem két hete, hogy nem született újabb bejegyzés. Ami évek óta nem fordult elő velem, ágynak döntött a nyavalya. Az úgy kezdődött, hogy két munkatársam is elkezdett krahácsolni körülöttem, aztán tüsszögni, orrot fújni, egyik az egyik oldalról, a másik a másikról. Én pedig hiába hangoztattam, hogy ááááá, én nem szoktam beteg lenni, ágynak esni pedig még ritkábban, két hete egyik reggelre elkezdett kaparni a torkom. Mondom, biztos, hideget ittam. Egy-két cukorka, torokfertőtlenítő tabletta, és majd elmúlik. Aztán kezdtem náthás lenni, egyre jobban, aztán valami fene ráült a mellkasomra, és nem akarta hagyni, hogy levegőt vegyek, mármint két köhögési roham között. A múlt héten aztán pénteken délelőtt hazajöttem, a hétvégét végigfeküdtem, és még hétfőn sem tudtam bemenni dolgozni. De mára már viszonylag jól vagyok, túl egy kiló hagymán, sok liter mézes csipkebogyó és hársteán, egy üveg hurutoldó szirupon, egy doboz Neocitránon. És csak feküdtem, és néztem ki a fejemből, még varrni és gyöngyöt fűzni sem tudtam, mert ahogy felültem, elkezdett folyni az orrom és rázott a köhögés, és olyan gyengének éreztem magam, mint az őszi légy. Kedden már bementem, mert sok ígéretem volt, pl. egy verseskötet újranyomása és kötése, valamint egy új novelláskötet első korrektúrája. De amikor esténként hazaértem, bizony az ágyon kívül nem kívánkoztam sehova. Igazi áttörés a mai nap reggele volt, amikor a felkelés után már nem kínoztak állandó köhögésrohamok. És így a nap vége felé mondhatom, egész jól vagyok, már majdnem meggyógyultam.
Ennek örömére gyorsan befejeztem két megkezdett karkötőt.
Hamarosan a meskán!
És remélem, holnap már varrni is lesz kedvem és erőm, van egy csomó ötletem!