Két hét hallgatás

Már majdnem két hete, hogy nem született újabb bejegyzés. Ami évek óta nem fordult elő velem, ágynak döntött a nyavalya. Az úgy kezdődött, hogy két munkatársam is elkezdett krahácsolni körülöttem, aztán tüsszögni, orrot fújni, egyik az egyik oldalról, a másik a másikról. Én pedig hiába hangoztattam, hogy ááááá, én nem szoktam beteg lenni, ágynak esni pedig még ritkábban, két hete egyik reggelre elkezdett kaparni a torkom. Mondom, biztos, hideget ittam. Egy-két cukorka, torokfertőtlenítő tabletta, és majd elmúlik. Aztán kezdtem náthás lenni, egyre jobban, aztán valami fene ráült a mellkasomra, és nem akarta hagyni, hogy levegőt vegyek, mármint két köhögési roham között. A múlt héten aztán pénteken délelőtt hazajöttem, a hétvégét végigfeküdtem, és még hétfőn sem tudtam bemenni dolgozni. De mára már viszonylag jól vagyok, túl egy kiló hagymán, sok liter mézes csipkebogyó és hársteán, egy üveg hurutoldó szirupon, egy doboz Neocitránon. És csak feküdtem, és néztem ki a fejemből, még varrni és gyöngyöt fűzni sem tudtam, mert ahogy felültem, elkezdett folyni az orrom és rázott a köhögés, és olyan gyengének éreztem magam, mint az őszi légy. Kedden már bementem, mert sok ígéretem volt, pl. egy verseskötet újranyomása és kötése, valamint egy új novelláskötet első korrektúrája. De amikor esténként hazaértem, bizony az ágyon kívül nem kívánkoztam sehova. Igazi áttörés a mai nap reggele volt, amikor a felkelés után már nem kínoztak állandó köhögésrohamok. És így a nap vége felé mondhatom, egész jól vagyok, már majdnem meggyógyultam.
Ennek örömére gyorsan befejeztem két megkezdett karkötőt.

Hamarosan a meskán!

És remélem, holnap már varrni is lesz kedvem és erőm, van egy csomó ötletem!