2010. július 31., szombat

Szett lett belőle

Már mutattam azt a kis hópelyheket formázó mintájú törtfehér karkötőt. Ma fülbevaló és nyaklánc is készült hozzá, így egy igazán szép, finom szett lett belőle.

Az első hullámos hering

Fűztem már egy mintát ezzel, de csak egy mintáig jutottam, mert olyan egyenetlenek voltak a gyöngyök, hogy nem volt kedvem tovább válogatni. Most azonban, hogy tegnap elkészült a már bemutatott másik karkötő és maradt ebből a szép japán gyöngyből, gondoltam, fűzök egy karkötőt végre ezzel a hullámos hering mintával.

Ezt este fotóztam lámpafénynél, az alábbit pedig ma reggel természetes fénynél.

Nagyon nehéz fehéret fotózni, a gyöngyök valódi színe a kettő között van, a felsőnél kicsit fehérebb, az alsónál pedig kicsit krémesebb, szóval olyan törtfehér, de picit gyöngyházas csillogású az egésznek a hatása.

2010. július 30., péntek

Hópihék a nyár közepén

Kicsit mintha hópihéket formálnának a most fűzött karkötőnek a mintái. Egészen más gyöngyből láttam hasonló mintát, s már hetek óta készülődtem ismét gyöngyöt fűzni, és valahogy mindig ez a régen vett fehér (vagy inkább krémszínű) japán toho triangle (háromszög) gyöngy került a kezembe. Ezt házasítottam össze egy kis cseh gyöngyházas kásával, és megszületett a mű:


2010. július 26., hétfő

Blúzt varrtam - FEB július

Jópár éve vettem ezt a gyönyörűséges anyagot, hogy majd egy szintén gyönyörűséges blúz készül belőle saját részre. Aztán sokáig csak nézegettem, mert nem akartam összevagdosni. Pedig a terv - már attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam az anyagot - kész volt, hogy milyen blúz is lesz: szellős, lenge, húzottvállú - olyan népies, bár ez a zsorzsett hatású gyűrt, kissé átlátszó, selyemszállal hímzett anyag inkább egy elegáns ruhatár blúzává varródhatott volna fodrokkal, gombokkal. De minden hiába, ha egyszer én ilyet álmodtam belőle.
Aztán egy nyugisabb napon, mikor az anyag már vagy egy fél éve itt volt nálam, kiszabódott, és nagyvonalakban összevarródott. Azóta pedig ismét ott állt összehajtogatva a többi anyag között, félig ruha - félig anyag állapotban. Most a kánikulában pedig előkerült, készre varrtam, felpróbáltam... levetettem... másnap ismét felpróbáltam...

Gyönyörű anyag, jó esésű, lenge, elegáns - gézből varrt változatát ilyenkor nyáron szinte állandóan hordom -, de nem töltött el benne az az érzés, hogy ez igen, ez az én blúzom...
Így hát ma este felkerült a meskára, ott várja gömbölyded tulajdonosát.
Egyben ő lett az Iglice játékára júliusban benevezett darab.

2010. július 25., vasárnap

Ami még nem volt

Egy kedves ismerősöm (évek óta egy épületben dolgozunk) keresett meg azzal, hogy varrnék-e neki a fürdőszobába fehér papírzsepi-tartót és kozmetikai vattakorong-tartót. Próbáltam rábeszélni, hogy ne csupa-csupa fehér legyen, teszek rá egy kis virágot, vagy csipkét..., de nem sikerült.
Aztán utána kezdtem gondolkozni, hogy még ilyen vattakorong-tartót nem is készítettem, és bizony a nevében is benne van, hogy az nem olyan, mint a zsepitartó, csak kisebb, hanem henger alakú. Első lépésként vettem egy csomag ilyen korongot, és ma elkészült a ruhája. Azért egy kis gépi hímzést és szabad gépi tűzést csak rácsempésztem...

2010. július 20., kedd

Holnap viszik...

... a Gyógyszeres értekezések című könyvet, amivel ma lettem kész.
Így néz ki egy kisszériára szakosodott digitális nyomdában csomagolásra váró 200 db könyv.

Közben megterveztem egy 12 oldalas színes kiadványt, ami ugyan nem itt készül, mert huszonezer darab kell a megrendelőnek, így hát csak a számítógépes munkákat végeztem, a pdf írásig, és kerestem neki egy megfelelő kapacitással bíró ofszetnyomdát, és elengedtem a kezét egy időre azzal, hogy feltöltöttem a nyomda ftp szerverére. Még pénteken újra kézenfogom egy kicsit, amikor átveszem a nyomdától és átadom a megrendelőnek.
Ma lettem kész egy közel 100 oldalas színes könyvecske számítógépes munkáival, már ez is a nyomda ftp szerverén van, mert ebből is hétezer darab készül, ami 35-ször annyi, mint a fenti képen látható mennyiség.
A mi digitális kis nyomdánk kb. fél év alatt birkózna meg ezzel a mennyiséggel. Nem is erre lett kitalálva, hanem a kisszériás, egyedi termékekre. Készítettem már egy néni 80. születésnapjára 2 példányban 50 oldalas családtörténetet, a múltkor említett 50. születésnapra egy példányban egyedi újságot, imádságoskönyvet, régi Pannónia motorkerékpárhoz néhány példányban használati utasítást, egyedi kártyanaptárokat 30-50 példányban, keménytáblás albumot Köhler Péter festő barátomnak, népi együttesnek módszertani kiadványt, a sükösdi népdalkör történetét 45 oldal kottával (ez egy kicsit húzós volt!), és még felsorolni is soká tartana, annyi 30-50-100 példányos könyvet, néhányszáz darabszámú újságot.
Hát ezért nem varrtam mostanában, de remélem, most ezek a munkák elkészültek, lesz egy kis szusszanásnyi időm, és újra odaülhetek a varrógéphez.

2010. július 16., péntek

Megint egy lépésel előrébb...

...kerültünk. Elkészült a lambériázás, és a helyükre kerültek a párkányok.


Redőny, vakolat, padlólap hamarosan érkezik.

2010. július 15., csütörtök

Vendégem volt

Ma itthon maradtam, ugyanis a kőműves és az asztalosok is mára időzítették a munkát. Már kora reggel kint voltam a kertben, persze a Bogár jött a nyomomban, és egyszercsak észrevettem egy pici gyönyörűséges sünt. Szerencsére csak én vettem észre, így, amikor a Bogár már messzebre került, fogtam a kis fickót (vagy leányzót), és betettem egy távolabbi sűrű bokor alá. Kis idő eltelt, jöttem-mentem, és a kis sün már megint ott volt a ház közelében. Éppen egy elvadult bokrot ritkítottam, egy kertészkesztyű volt a kezemen, így hát a tenyerembe fogtam és megörökítettem.
A méretét az is jól mutatja, hogy az a pöttyös ott mellette a hüvelykujjam. Nem is volt annyira félénk, és annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben bevittem volna magammal a lakásba, és még egy ideig nézegettem volna. Szerencsére győzött a józan ész, ami azt mondta, hogy süninek semmi keresnivalója sem a lakásban, sem a kezemben, így hát ismét elvittem egy jó sűrű részre, a kerítés mellé, hátha megtalálja a keresett utat.

2010. július 12., hétfő

Csupa-csupa-csupa csoki

Estefelé Tamás egyszercsak kijelentette, hogy ő szívesen szeletelne csokit. Ez ha így kissé értelmetlen lenne, elmondom, hogy valamelyik nap nagyon-nagyon süteményt akart enni, de nagyon meleg volt, így mondtam, csak olyan süti jöhet szóba, ami egyszerű és gyorsan kész. Eszembe jutott, hogy még a tavasszal Chef Viki oldán találtam egy ilyen édességet. Ha Viki, akkor tudni kell róla, hogy imádja a csokit, azon sem csodálkoznék, ha a főételekbe is belecsempészné a maga örömére. Ez is egy fullcsokis édesség, egy muffin. Bevallom, míg ezt nem kóstoltam - és egyszer régen Judit barátném csokis-meggyes muffinját - zsigeri tiltakozásom volt a muffin ellen. Igazán nem is tudom, miért. Talán, mert nem volt gyerekkorom mindennapi süteménye, és talán a neve miatt is, mert micsoda dolog, hogy valamit muffinnak írnak és máffinnak mondanak, bár most, hogy ezen gondolkodom, eszembe jutott, hogy azon soha nem ütköztem meg, hogy a brownie-t bráoninak mondjuk, már ha van időnk néven nevezni az alatt a pici idő alatt, mikorra eltűnik a tányérról. Volt anyósom pedig csak egyszerűen "micsoda cacmara!" jelzővel illette volna, mert sem nem bögrés sütemény, sem nem lekváros piskótatekercs.
Most pedig, hogy így elkalandoztam, térjünk vissza Viki fullcsokis muffinjához, ami bizony az első kóstolás után bejegyezte magát a rendszeresen sütendők listájára. Egyszerű, kb. 20 perc alatt komplett kész, már ha előtte valaki egy tízdekás étcsokit apróra darabol. Ezt a feladatot Tamásra bíztam valamelyik nap, és el is készült a muffin, és kb. ugyanilyen gyorsan el is fogyott. Ma hazajöttünk, kánikula kint, a lakásban kellemes hűvös, aztán egyszer csak elborult, még kevés eső is esett. Tamás jött-ment, aztán egyszercsak minden átmenet nélkül azt mondta, hogy ő szívesen szeletelne csokit. Ezt a finom célzást csak egy rideglelkű, kérgesszívű  ember engedhette volna el a füle mellett. És most, amíg itt hűl a sütemény, megosztom veletek a receptjét.
Fullcsokis muffin
Hozzávalók 12 db-hoz: 2 tojás, 10 dkg margarin, 2 dl tejszín, 5 evőkanál cukor, 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 10 dkg olvaszott csokoládé, 10 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 10 dkg durvára vágott étcsokoládé.
Összekeverjük a tojásokat, a puha margarint, a tejszínt, a cukrot és az olvasztott csokoládét. A lisztet, a sütőport és a kakaóport összekeverjük, hozzákeverjük a csokoládés masszához, majd belekeverjük a durvára vágott csokoládét is. A muffinformát kikenjük margarinnal, belekanalazzuk a tésztát (kb. 2-2 kanál jut a mélyedésekbe).
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, s a sütiket addig sütjük, míg a tetejük be nem repedezik. Ez kb. 10-11 perc. Ilyenkor a közepe még lágy - de így a jó! Nem eldumálni az időt! (Ez Viki tanácsa.) De ha véletlenül túlsül, az sem tragédia!

Hosszúcsápú bogárka

Jók ezek a megrendelések, ötleteket adnak. Magamtól soha nem jutott volna eszembe egy bogárral díszíteni egy papírzsepi-tartót. Pedig szeretem a bogarakat, rovarokat, ez alól talán csak a kullancs és a szúnyog a kivétel. Még a gyerekkori pókokkal kapcsolatos félelmeimen is túl tudtam lépni, no nem szeretek velük egy lakásban lakni, inkább ha összeakadok velük, akkor egy pohár és egy képeslap segítségével kitessékelem őket a szabadba, hogy éljék tovább ott az életüket. A hétpettyes katica persze sokunk kedvence, és szívesen használjuk a motívumot díszítésként is. De nincsenek hosszú csápjai, ami most, ebben az esetben kizáró ok volt... A meskán egy kedves megrendelőm olyan papírzsepi-tartót kért tőlem, amin egy hosszúcsápú bogárka van. Hirtelen végigfutottam gondolatban az általam ismert ízeltlábúakon, és a cincérfélék ugrottak be elsőnek, akik megfeleltek ennek a kritériumnak. Így meg is egyeztünk "valami cincérfélében", és a kívánság nyomán megszületett a tartó:


Remélem, tetszeni fog a megrendelőnek! De ha nem, az se baj, mert úgy megszerettem, hogy én is szívesen használnám!

2010. július 11., vasárnap

Kicsit azért varrtam

Még mindig ugyanaz a helyzet, sok a munka és kevés idő marad gyöngyözésre, foltvarrásra és blogolásra. Amióta nem jelentkeztem, azért elkészült a volt kalocsai harckocsiezred történetét feldolgozó könyv második kötete, már el is vitték. A már emlegetett Gyógyszeres értekezések című könyv prototípusa után rendeltek 200 darabot egy július végi gyógyszerészkonferenciára, a munkafolyamatok felénél tartok, jövő hét első felében ez is elkészül. Több kis lap is készült a múlt héten, és a jövő hétre egy-két nagyobb munka is kilátásban van. Itthon mostmár, hogy esőmentes időszak van, végre rendbe tudtam tenni a kertet, nem akarom felnagyítani az elvégzett munkát, elég legyen annyi, hogy a kertből összetakarított gazból, ágakból hatalmas kupacot halmoztam fel, melyet ma egy bácsi lovaskocsival (mert annyi volt!) szállított el. És még mindig maradt egy kicsi a ház előtti virágoskertből, amivel nem végeztem. De a többivel elégedett vagyok!
Az építkezésről annyit, hogy nagyobb látványos dolog nem történt. Itt volt a villanyszerelő, végigvéste a falakat, és felszerelt az eddigi 1 azaz, egy konektor helyett vagy tizet. Biztos, ami biztos, legyen mindenhol!  :-))
A héten érkezik az asztalos, és befedi a mennyezetet. Ugyanis a festő beleültette a bogarat a fülembe azzal, hogy amikor felmérte a munkát, azt mondta, hogy ugyan nem öreg ház, szépek a falak, jól meg van minden csinálva, de a mennyezet néhány év után meg fog repedezni, akármit is csinál vele. Végleges megoldás a gipszkarton lenne, de én annak nem vagyok igazán nagy barátja. Így hát továbbgondoltam a dolgot, és mivel nekem nagyon tetszik a fa, így gondoltam, belambériáztatom a mennyezetet. Aztán hadd repedezzen, már nem fog látszani, reményeim szerint ez egy hosszú távú és ide illő megoldás lesz. Majd mutatok képeket, ha elkészül. És elkészültek végre a párkányok is az ablakokhoz, a héten azok is a helyükre kerülnek. Szóval lassan halad minden és telik az idő, már nem is tűnik olyan nagyon sokának, amikorra megkaphatjuk a padlólapokat. Ennyit az átalakítás állásáról.
És végre a hétvégén varrni is tudtam. Egy fiú rendelt egy mobiltokot, azért nem mutatok, mert ugyanolyan fekete, mint amit egyszer már itt mutattam, csak a mérete volt más. Két hete rendelte, dicséretére legyen mondva, türelmes volt, egyszer sem érdeklődött, hogy állok. Hát végre elkészült, feltöltöttem a meskára és azonnal el is vitte, és egy nagyon kedves köszönőlevelet is írt.
Aztán befejeztem a kis gombvirágos neszesszerem testvérét ökoszatyorban.




Örülök, mert ott kallódott a varrógépem mellett már vagy három hete. Ezenkívül egy érdekes megrendelést is kaptam. Egy meskás vásárlómnak az volt a kérése, hogy készítsek egy sárga-zöld színösszeállítású százas papírzsepi-tartót, és egy hosszúcsápú bogárka legyen rajta. Megegyeztünk valami cincérfélében. Úgyhogy most megyek, és rajzolok egy bogárkát.

2010. július 5., hétfő

Beválogattak...

Ezúton is köszönöm ismeretlenül is nemesis nevű meskás felhasználónak, hogy beválogatott a meska nyitólapján lévő Szemezgetőbe.
A kis foltonfolt gombvirágos neszesszerem ma délelőtt ott illette magát gyönyörűséges társai társaságában.
Nagyon-nagyon örültem neki!