Ma itthon maradtam, ugyanis a kőműves és az asztalosok is mára időzítették a munkát. Már kora reggel kint voltam a kertben, persze a Bogár jött a nyomomban, és egyszercsak észrevettem egy pici gyönyörűséges sünt. Szerencsére csak én vettem észre, így, amikor a Bogár már messzebre került, fogtam a kis fickót (vagy leányzót), és betettem egy távolabbi sűrű bokor alá. Kis idő eltelt, jöttem-mentem, és a kis sün már megint ott volt a ház közelében. Éppen egy elvadult bokrot ritkítottam, egy kertészkesztyű volt a kezemen, így hát a tenyerembe fogtam és megörökítettem.
A méretét az is jól mutatja, hogy az a pöttyös ott mellette a hüvelykujjam. Nem is volt annyira félénk, és annyira gyönyörű volt, hogy legszívesebben bevittem volna magammal a lakásba, és még egy ideig nézegettem volna. Szerencsére győzött a józan ész, ami azt mondta, hogy süninek semmi keresnivalója sem a lakásban, sem a kezemben, így hát ismét elvittem egy jó sűrű részre, a kerítés mellé, hátha megtalálja a keresett utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése