Kicsit azért varrtam

Még mindig ugyanaz a helyzet, sok a munka és kevés idő marad gyöngyözésre, foltvarrásra és blogolásra. Amióta nem jelentkeztem, azért elkészült a volt kalocsai harckocsiezred történetét feldolgozó könyv második kötete, már el is vitték. A már emlegetett Gyógyszeres értekezések című könyv prototípusa után rendeltek 200 darabot egy július végi gyógyszerészkonferenciára, a munkafolyamatok felénél tartok, jövő hét első felében ez is elkészül. Több kis lap is készült a múlt héten, és a jövő hétre egy-két nagyobb munka is kilátásban van. Itthon mostmár, hogy esőmentes időszak van, végre rendbe tudtam tenni a kertet, nem akarom felnagyítani az elvégzett munkát, elég legyen annyi, hogy a kertből összetakarított gazból, ágakból hatalmas kupacot halmoztam fel, melyet ma egy bácsi lovaskocsival (mert annyi volt!) szállított el. És még mindig maradt egy kicsi a ház előtti virágoskertből, amivel nem végeztem. De a többivel elégedett vagyok!
Az építkezésről annyit, hogy nagyobb látványos dolog nem történt. Itt volt a villanyszerelő, végigvéste a falakat, és felszerelt az eddigi 1 azaz, egy konektor helyett vagy tizet. Biztos, ami biztos, legyen mindenhol!  :-))
A héten érkezik az asztalos, és befedi a mennyezetet. Ugyanis a festő beleültette a bogarat a fülembe azzal, hogy amikor felmérte a munkát, azt mondta, hogy ugyan nem öreg ház, szépek a falak, jól meg van minden csinálva, de a mennyezet néhány év után meg fog repedezni, akármit is csinál vele. Végleges megoldás a gipszkarton lenne, de én annak nem vagyok igazán nagy barátja. Így hát továbbgondoltam a dolgot, és mivel nekem nagyon tetszik a fa, így gondoltam, belambériáztatom a mennyezetet. Aztán hadd repedezzen, már nem fog látszani, reményeim szerint ez egy hosszú távú és ide illő megoldás lesz. Majd mutatok képeket, ha elkészül. És elkészültek végre a párkányok is az ablakokhoz, a héten azok is a helyükre kerülnek. Szóval lassan halad minden és telik az idő, már nem is tűnik olyan nagyon sokának, amikorra megkaphatjuk a padlólapokat. Ennyit az átalakítás állásáról.
És végre a hétvégén varrni is tudtam. Egy fiú rendelt egy mobiltokot, azért nem mutatok, mert ugyanolyan fekete, mint amit egyszer már itt mutattam, csak a mérete volt más. Két hete rendelte, dicséretére legyen mondva, türelmes volt, egyszer sem érdeklődött, hogy állok. Hát végre elkészült, feltöltöttem a meskára és azonnal el is vitte, és egy nagyon kedves köszönőlevelet is írt.
Aztán befejeztem a kis gombvirágos neszesszerem testvérét ökoszatyorban.

Örülök, mert ott kallódott a varrógépem mellett már vagy három hete. Ezenkívül egy érdekes megrendelést is kaptam. Egy meskás vásárlómnak az volt a kérése, hogy készítsek egy sárga-zöld színösszeállítású százas papírzsepi-tartót, és egy hosszúcsápú bogárka legyen rajta. Megegyeztünk valami cincérfélében. Úgyhogy most megyek, és rajzolok egy bogárkát.