Jópár éve vettem ezt a gyönyörűséges anyagot, hogy majd egy szintén gyönyörűséges blúz készül belőle saját részre. Aztán sokáig csak nézegettem, mert nem akartam összevagdosni. Pedig a terv - már attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam az anyagot - kész volt, hogy milyen blúz is lesz: szellős, lenge, húzottvállú - olyan népies, bár ez a zsorzsett hatású gyűrt, kissé átlátszó, selyemszállal hímzett anyag inkább egy elegáns ruhatár blúzává varródhatott volna fodrokkal, gombokkal. De minden hiába, ha egyszer én ilyet álmodtam belőle.
Aztán egy nyugisabb napon, mikor az anyag már vagy egy fél éve itt volt nálam, kiszabódott, és nagyvonalakban összevarródott. Azóta pedig ismét ott állt összehajtogatva a többi anyag között, félig ruha - félig anyag állapotban. Most a kánikulában pedig előkerült, készre varrtam, felpróbáltam... levetettem... másnap ismét felpróbáltam...
Gyönyörű anyag, jó esésű, lenge, elegáns - gézből varrt változatát ilyenkor nyáron szinte állandóan hordom -, de nem töltött el benne az az érzés, hogy ez igen, ez az én blúzom...
Így hát ma este felkerült a
meskára, ott várja gömbölyded tulajdonosát.
Egyben ő lett az
Iglice játékára júliusban benevezett darab.
Gyönyörű, szetem az ilyen lenge kis blúzokat! :)
VálaszTörlés