2010. június 27., vasárnap

A fesztivál zárása - Ordas

Hát hol is lehetne zárni egy Duna menti Folklórfesztivált, ha nem a Duna egyik gyöngyszemében, Ordason. Ma délután már lovasfogatról kisbíró adta tudtul a falu népének az esti rendezvényt. Az ide érkező csoportok a milliónyi szúnyog között először a Dunán emlékfát ültettek, majd végigvonultak a falu utcáin.


Aztán a községháza előtti színpadon minden csoport fergeteges műsort adott.


Az esti táncház a faluházban még most is tart.

Esős fesztivál

Ezen a héten volt a Duna Menti Folklórfesztivál. Régen háromévente rendezték, aztán tavaly óta évenként - valami olyasfélét mondtak, hogy így lehetett beilleszteni egy olyan országos rendezvénysorba, amire már uniós támogatás is jár. Pénteken és szombaton a kalocsai programot idén először színesítették a sétálóutcában kézművesvásárral, amire minket is meghívtak. Az időjárás azonban most nem fogadta kegyeibe a rendezvényt, hacsak azt nem lehet kegynek nevezni, hogy pénteken, a délutáni menettánc alatt nem esett az eső. A táncosoknak kedvezett a hűvös, borongós időjárás, nem kánikulában kellett a gőzölgő aszfalton Kalocsa főutcáján végigtáncolniuk. Azonban mi fáztunk, a fabófékba behúzódott szúnyogok dühösen próbáltak kiszekálni minket az ő jó kis esővédett helyüről, szombaton szinte egész nap esett az eső, a faház beázott, egy gyönyörű, befoglalásra szánt unakit ásványomat pedig elnyelte az alattunk húzódó csatorna. Fotó nem készült, sajnáltam a gépemet kivinni az esőbe. Vásárló, de még csak nézelődő is kevés volt, de azért én jól éreztem magam. Jó társaság volt, kedves kézművestársak, barátok, ismerősök, beszélgettünk, megnéztük egymás portékáit, ettünk kürtős kalácsot, és még dolgoztam is. Pénteken nemezeltem, az még nincs kész, nem tudom mutatni, tegnap viszont gyöngyöt fűztem, amit este itthon befejeztem. Íme:


Szerintem szép lett, bár nem vagyok teljesen elégedett vele, de majd a következőnél felhasználom az itt szerzett tapasztalatokat. Ez mindenesetre ilyen, remélem, megtalálja majd a maga gazdáját.

Ma este pedig Ordason lesz a fesztivál zárórendezvénye. Ha nem esik, remélem, tudok mutatni fotókat.

Sok munka, kevés blogolás

Több barátom, ismerősöm kérdezte, hogy mostanában nem varrok? Se nem fűzök? Mi van velem?
Jól vagyok, csak ez a házátalakítás kicsit felborította az életem. Hiába került olyan helyre a varrógépem, hogy tudnék varrni, kizökkent az életem, most próbálok alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Mert a varrás is egy alkotó folyamat, megfelelő körülmények és lelkiállapot kell hozzá. Legalábbis nekem.
Aztán azt hittem, hogy egy-két hét, és kész lesz minden, azonban ez kissé távolabb került. A villanyszerelő csak jövő héten ér rá, a festő pedig majd csak akkor jön, ha a padlólap le lesz rakva. Igen ám, de az említett padlólapot csak július végén fogjuk megkapni. A történet bonyolult, nem is fogom most elmesélni, csak annyit, hogy ami megtetszett és "szerelem volt első látásra", abból csak rendelni lehetett, amiből azt ígérték, a központi raktárból 2 hét alatt szállítják, közben elfogyott, a spanyol gyár pedig majd csak július közepén fogja legyártani, aztán beszállítják, leszállítják, stb. Kerestünk helyette, de ez úgy van, hogyha ezt nem láttam volna, akkor szerintem mással is megelégszem. De láttam, megszerettem, odaálmodtam a helyére... és az ember miért ne ragaszkodhatna az álmaihoz? Az ára: hogy csak július végén lehet lerakatni és utána következik még a többi munka. Addig pedig viszonylagos rendetlenség, "semminincsahelyén" állapot.

Aztán a sok munka. Most valahogy minden összefutott. Egy lány keresett meg egy különös kéréssel. Készítsem el neki a Kalocsai Néplap egy olyan változatát egy példányban, amin egy megadott 1960-as dátum van, és szerkesszek bele a szövegek közé huszonegynéhány családi fotót képaláírásokkal. Édesanyjának szeretné meglepetésként, aki most ünnepli 50. születésnapját. Sokat gondolkodtam, hogy jó is legyen, szép is legyen, emlék is legyen. Így kigondoltam, hogy keresek 1960-ból híreket, fotókat, híres embereket, kik születtek még abban az évben, híres emberek Kalocsán, Magyarországon és a világban. Egy 20 oldalas újságot ilyenekkel megtölteni elég nehéz, de szerintem nagyon jól sikerült! Volt benne Kalocsa történetéből, az Illés együttesről, a Beatleesről, volt benne régi Ikarusz és Pannónia motorkerékpárt, Trabant és korabeli hirdetések. Átadtam, örültek, ők is átadták, annak is örültek. Szóval mindenki elégedett volt!
Aztán készítettem egy Gyógyszeres értekezések című könyvet, még csak tíz prototípust, most keresik a kiadáshoz a szponzorokat. Készült még a Hagyományőrző Népi Együttes kis módszertani kiadványa jeles napok, népszokások és azon színpadra állítása témakörben, aztán a Dunamellék című dunavecsei újság, most dogozom a Kalocsai civiltár című kiadványon és a Harckocsizók voltunk című dokumentumköteten. Ez utóbbinak hó utolsó napjára kész kellene lenni bekötve, csomagolva. Hát én igyekszem!! Közben elromlott a munkahelyi számítógépem, majd egy napot elvesztegettem emiatt.
És még közben megnyitottam egy kiállítást Dunapatajon: kedves barátom, Köhler Péter hartai születésű dunapataji festő kiállítását, közelgő 60. születésnapja alkalmából.

Ez egy korábbi kép Péterről, sajnos most nem tudtam fotózni, mert én is "szereplő" voltam. És itt az egyik kedvenc képem, az úgybevezett "sárkányos", amit nekem adott évekkel ezelőtt egy hamiskás mosoly kíséretében, és azt mondta: a sárkányok jól meglesznek együtt!

Igen, jól megvagyunk azóta is!
Hát ennyi minden fért bele, amióta nem blogoltam. Éa azt majd elfelejtettem, hogy pénteken és szombaton pedig a folklórfesztiválon voltunk, kézművesvásáron. De ezt majd egy következő bejegyzésben.

2010. június 22., kedd

Hol építünk, hol bontunk

Most ez utóbbi történt. Reggel a szokásos kép, borult idő, sehol a napocska, és esik az eső. De nekünk ez most jó, mert a köművesünk, aki teljesen szabadon csapog a munkái között itt a faluban (ez azt jelenti, hogy igazán nem tudni, jön-e dolgozni vagy sem), ma nem tudott máshol külső munkához hozzáfogni, ezért jött reggel ajtót bontani.
E mögött az ajtó mögött vannak az új ablakok, vagyis voltak egészen ma délutánig.

Mert délután már ez a kép fogadott, és már látható, hogy hol is lesz a kuckó. Minél tovább nézegetem, egyre jobban úgy látom, nem lesz valami nagy hely (ez a fotó azért kicsit torzít, mert az a beugró 2,2 méter, de mivel nincs ajtó, így lehet kifelé terjeszkedni :-) Sajnos itt falun kevés a "mester", ha villanyszerelő kell, ha festő, ha köműves, mindenkire várni kell. Jövő héten jön a villanyszerelő, és addigra talán a padlólapot is meghozzák. És eltűnik ez a kis vidám kő is, ami először - bevallom - igen meghökkentett, amikor 2003-ban megláttam. Azóta megszoktam, talán még meg is szerettem. Ez az az eset, hogy már annyira csúnya, hogy szép. Mert a kuckóval együtt ez is új borítást kap, egyszerűt és szépet. De majd erről is inkább képet mutatok, addig legyen 'lepetés!

2010. június 14., hétfő

Helyükre kerültek...

... ma az ablakok. Igaz, még párkány nincs, de már az is folyamatban. Találtam egy idősebb műkövest, aki elvállalta, hogy készít hasonló párkányokat, mint amilyen a ház többi ablakánál.
Ilyen kívülről...


... és belülről

Még egyelőle csak ideképzelem a varróspultot Pfaff-fal, a bűvös varrógéppel :-)) Alá kis fiókos szekrénykét, némi polcot, ablakba a kedvenc orchideáimat, és ... no jó, tovább most nem álmodozom.

2010. június 13., vasárnap

FEB - június

Mint már említettem, nagy pakolásban vagyok. Újabb és újabb régi anyagfecnik kerültek elő, közöttük ezek az összevarrt lencsíkok, akik eddig jobb sorsukra vártak. Iglice játékára így elkészült a júniusi darab, némi dísztűzéssel és egy gombvirággal díszített neszesszer.

Kicsit más a másik fele, a csíkok miatt.

2010. június 10., csütörtök

Kezd visszahúzódni a Duna

Ordas annyira a Duna mellett van, hogy a házak szinte belelógnak a Dunába. Ez ugyan egy kis túlzás, de valóban, a töltés lábában innen még házak, a másik felén pedig egy kicsi ártérrel már ott van a Duna. Szerencsére mély a meder és jó erős és magas a töltés, amióta én élek, nem kellett félni attól, hogy a folyó elönti a falut, de a szüleim is azt mesélték, hogy a környező községeket már volt, hogy körbeölelte, de itt még a töltés mindig tartotta magát.
Most így áll a helyzet:

A partra vezető út vízben.

Ott, a padokon túl kezdődik a tényleges meder.

A régi hajóállomás épületét is csak csónakkal lehet megközelíteni, a kerkpárosok szabályosan az úton haladnak :-))

Szalonnát sem lehet most sütni a szabadidőparkban...

A töltésoldal a Duna felől. A másik oldalon ott vannak a házak. Gyerekkoromban is volt ekkora víz, akkor is nyáron és nagyon élveztük, mert itt fürödtünk. Ki gondolt akkor a fertőzésveszélyre, s ilyesmikre? Soha nem volt semmi bajunk!
Szóval, eddig nem volt okom, itt a mi falunkban, hogy félelmet keltsen bennem az áradó és medréből kilépő Duna. Szerencsére. Nagyon szeretem a Dunát. De azért a legjobb lenne, ha a medrében maradna. Akkor a legszebb!

Fülbevalók

Régebben egyszer-kétszer készítettem fülbevalót, de maradtak is a fiók alján. Azonban egyre többen igénylik, hogy ha veszenek karkötőt vagy nyakláncot, legyen hozzá fülbevaló is. A múltkor készítettem már ehhez hasonlót, és sikere volt. Most, hogy előkerültek újra a gyöngyök, gondoltam, készítek párat a legközelebbi vásárra. Matt púderszínű és matt sötétzöld gyöngyöt használtam, pici csillogóssal feldobva. Nekem tetszik.

2010. június 8., kedd

Már kedd van...

... és még nem írtam a vásár második napjáról. Röviden annyit, hogy legalább olyan jól sikerült, mint a szombat. Bővebben: gyönyörű idő volt, hasonló jó társaság, sok érdeklődő és vásárló. Sajnos fényképet már nem készítettem, mert a reggeli nagy pakolásban itthon felejtettem a fényképezőgépem. Előző nap ugyanis többen érdeklődtek a tűnemezelés iránt, és megígértem, másnapra viszem a hozzávalókat, és bemutatót tartok. Este viszont elblogoltam, elneteztem az időt, így reggel készítettem össze a tűt, gyapjút, de még egy kis fonalat is kellene odatenni, aztán hátha elkészül valami, egy kis tömőanyag is kellene, és víz egész napra (mert finom ebédet kaptam Katától szombaton is, és vasárnapra is ígérte, és meg is kaptam, hmmmm... - csuda jó dolgom volt), aztán még egy kis filc, de még gyöngy, befejezni az elkezdett karkötőt, de már indulni is kellene... hát ezért maradt itthon a fotómasina.
Sikert aratott a bemutató, sikerült néhány embert megfertőznöm a tűnemezeléssel, és még Kata lányainak is tetszett, lehet, ez lesz az új otthoni kreatívság.
Aztán jó hír, hogy a művelődési központ igazgatónője kitalálta, hogy hónap végén Kalocsán és néhány környező településen megrendezendő nemzetközi foklórfesztivál alkalmából, a kalocsai rendezvények idején (pénteken és szombaton) ismét felállítják a sétálóutcában ezeket a sártakat és pavilonokat. Eddig ez nem volt szokás, most ezzel is színesítenék a fesztivált. Itt ismét lehetőséget kapnánk a portéka bemutatására. Úgyhogy ismét lehet varrni, készleteket feltölteni a hóvégi vásárra.
Még megmutatom, hogy a hétvégi vásározás közben, amikor nem volt látogató, azért nem ültem tétlenül. Mivel mindkét teklás karkötőm elkelt, még fűztem egyet Szilvi barátnőmnek, olyat, mint az egyik már bemutatott és más színben készült egy új is.

Már a meskán várja leendő gazdáját.

2010. június 7., hétfő

Kosárfonó, szalmás és gyékényes tábor

Az előbbi bejegyzésemben elmelegetett Kanalas Jani bácsitól tudtam meg, hogy Tiszaalpáron a vessző, a szalma és a gyékény megmunkálása iránt érdeklődőknek tábort szerveznek.
Időpontja: 2010. július 5-10.
Helye: Tiszaalpár, kosárfonó bemutatóterem
Szállás: a Tisza partján szép környezetben, apartmanokban
Ára: 20.000 Ft/fő, mely tartalmazza a szállás, az okítás és az ebéd és vacsora költségeit
Kanalas János népi iparművész, a Népművészet mestere tanítja a kosárfonás, Csáky Ildikó szalmafonó a szalmafonás iránt érdeklődőket, és lesz még gyékényfonás is a résztvevők számára. Lehet csak egy téma  mellett kitartani, kinek hogy bírja a keze, de akit mindhárom érdekel, annak lehetősége van mindegyiket kipróbálni a hét folyamán.
Érdeklődni és jelentkezni lehet Kanalas Jánosnál a 76/424-497-es vagy a 06-30/507-20-64-es telefonszámokon.

2010. június 5., szombat

Jól sikerült az első nap

Gyönyörűséges napsütés, jó hely, sok ember, jó hangulat - kell-e ennél több egy jó kézművesvásárhoz?

Épp a vásári manóm kezecskéjével integetek a jó kis fenyőillatú standunk belsejéből.

Délelőtt nem is értem rá és nem is lehetett volna fényképezni a sok embertől. Ez egy délideji pillanat, amikor szinte kiürült a sétálóutca.

Jókedv az arcokon. Az előtérben Czár Jani bácsi fafaragó, népijáték-készítő, a Népművészet Mestere, háttérben Kanalas Jani bácsi kosárfonó népi iparművész, a Népművészet Mestere. Mindkettő nagy kópé, nagy "dumás", mindkettőt nagyon szeretem és mindkettőtől sokat tanultam.
Ilyen jókedvűek voltunk egész nap, és remélem, a holnapi is hasonló lesz. Reggel kilenckor ismét nyitjuk a standot, adjon nekünk a Fennenvaló holnapra is hasonló szép időt, sok kedves érdeklődő és vásárló embert. Úgy legyen!

2010. június 4., péntek

Helyzetjelentés

Az egész heti eső ellenére jelenleg így áll az építkezés:

Holnap talán kész lesz a teljes simítás, aztán száradhat, mert hétfőhöz egy hétre jönnek az ablakosok.
Folytatás következik...
Más. Ma elkezdődött Kalocsán a Kék Madár Fesztivál. Teljes bevételét a beteg gyermekek gyógyítására fordítják. Immár hagyományosan kézművesvásár is színesíti a programot szombaton és vasárnap egész nap. Most először a sétálóutcában állítják fel a standokat, nem a Főszékesegyház melletti téren, mert a templomot felújítják, és körülötte állványerdő van, ezért kerültünk mi be a főutca sétálóutcai szakaszára. Nagyon várom, már mindent összepakoltam, remélem, jó idő lesz, remélem, sok látogató lesz nálunk is és a programokon is, hogy minél több forint kerülhessen az alapítvány számlájára.
Helyzetjelentés és néhány fotó - remélem - holnap.

2010. június 1., kedd

Friss szín

Mostanában sok drapp-barna-sárga színösszeállítású dolgot varrtam. Egy-két megrendelés indított el a lejtőn, melyben napraforgós zsepi- és kulcstartókat kértek, és annyira megszerettem a mintát, hogy még akartam, még, még... szatyrot is, és zsepitartót is, és mobiltokot is, és... mást eddig nem.
Aztán a pakolás során előkerült néhány kék anyag, ebből is "leszabódott" néhány holmi. Ebből a kék virágos anyagból nem is volt több, csak egy szatyorra való, így hát megvarrtam, de elég nehéz volt hozzáillő zsebet találni. Aztán ez is jó zsákként megtalálta a foltját, azaz a zsebét, és az utóbbi időben varrottakhoz képest egy kis friss színösszeállítás sikredett.
A zsák...


...és a foltja: