Már kedd van...

... és még nem írtam a vásár második napjáról. Röviden annyit, hogy legalább olyan jól sikerült, mint a szombat. Bővebben: gyönyörű idő volt, hasonló jó társaság, sok érdeklődő és vásárló. Sajnos fényképet már nem készítettem, mert a reggeli nagy pakolásban itthon felejtettem a fényképezőgépem. Előző nap ugyanis többen érdeklődtek a tűnemezelés iránt, és megígértem, másnapra viszem a hozzávalókat, és bemutatót tartok. Este viszont elblogoltam, elneteztem az időt, így reggel készítettem össze a tűt, gyapjút, de még egy kis fonalat is kellene odatenni, aztán hátha elkészül valami, egy kis tömőanyag is kellene, és víz egész napra (mert finom ebédet kaptam Katától szombaton is, és vasárnapra is ígérte, és meg is kaptam, hmmmm... - csuda jó dolgom volt), aztán még egy kis filc, de még gyöngy, befejezni az elkezdett karkötőt, de már indulni is kellene... hát ezért maradt itthon a fotómasina.

Sikert aratott a bemutató, sikerült néhány embert megfertőznöm a tűnemezeléssel, és még Kata lányainak is tetszett, lehet, ez lesz az új otthoni kreatívság.
Aztán jó hír, hogy a művelődési központ igazgatónője kitalálta, hogy hónap végén Kalocsán és néhány környező településen megrendezendő nemzetközi foklórfesztivál alkalmából, a kalocsai rendezvények idején (pénteken és szombaton) ismét felállítják a sétálóutcában ezeket a sártakat és pavilonokat. Eddig ez nem volt szokás, most ezzel is színesítenék a fesztivált. Itt ismét lehetőséget kapnánk a portéka bemutatására. Úgyhogy ismét lehet varrni, készleteket feltölteni a hóvégi vásárra.
Még megmutatom, hogy a hétvégi vásározás közben, amikor nem volt látogató, azért nem ültem tétlenül. Mivel mindkét teklás karkötőm elkelt, még fűztem egyet Szilvi barátnőmnek, olyat, mint az egyik már bemutatott és más színben készült egy új is.

Már a meskán várja leendő gazdáját.