2010. május 31., hétfő

Varróskuckó készül

Az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy ki kellett ürítenem egy lim-lommal telepakolt szegletet.
Így nézett ki a ház még a múlt hét végén.


Ez a főutca felőli rész, ahol hajdanán a ház bejárata volt, lépcsővel, belül dupla faajtóval. Aztán az előző tulajdonos zárt előszobává alakította, ezzel a ma már igen kopott ajtóval és nyitható üvegfallal. Végülis már ő sem használta semmire, üresen állt, amikor én megvettem, ők is már a hátsó terasznál lévő bejáratot használták. Aztán, amikor én ideköltöztem, 2003 októberében, nekem is a hátsó bejáratot volt célszerűbb használni, így telepakoltam ezt a kis helyiséget mindenfélével, ami jó, ha az ember keze ügyében marad, de mégis el van rejtve a látogatók, vendégek elől. Aztán két éve, amikor a régi "tüzépes" ablakokat ezekre a gyönyörűségekre cserélték, egyre többet nézegettem ezt a kis zárt előteret is, hogy milyen jó kis varróskuckó lenne nekem ebből. Tavaly elkészültek az ablakok ide is, ma pedig megérkezett a kőműves, és elkezdte a munkát.
A ma délutáni állapot itt látható.

FEB - május

Az Iglice által hirdetett játékra, a Fejezzük be együtt!-re a múlt hónapban sajnos nem tudtam semmit befejezni, pedig inspirálhatott volna, hogy előző hónapban én voltam a játék nyertese. Olyan sok munkám volt, hogy alig-alig varrtam, nem pakolásztam az anyagaim között, nem borítottam ki zsákot, így nem került a szemem elé egy ufo sem. Azonban most a kényszer rávitt, hogy egy lim-lommal telepakolt, szinte évek óta érintetlen szegletet kiürítsek. Hogy miért, azt elmondom a következő bejegyzésemben. De most az ufónál tartottunk.  Előkerült néhány csendben rejtőzködő rangidős, némelyik kora meghaladja a tíz évet. Bizony! Én sem hittem volna, de elkezdtem számolni, és idén hét éve, hogy ebben a házban lakok, és ezek már zsákban jöttek velem az új honfoglalásra. A középső blokk már csíkokban össze volt varrva, megtaláltam a hozzá illő anyagokat is, így egy 90x98 cm-es asztalterítő kerekedett (azaz szögletesedett) belőle.

Bár még egy kis dísztűzés sokat javított volna rajta, egyelőre úgy döntöttem, fejezettnek nyilvánítom.

2010. május 30., vasárnap

Szaporodik...

... a vásári portéka, de azért a meskát is töltögetem vele. Kis zsepitartókat varrtam ismét.


2010. május 29., szombat

Elindultam s maradtam

Mármint a kézművesvásárba. Azaz, nem is igazán kézművesvásár lett volna az ehétvégi, így igazán volt is kedvem, meg nem is.
Ezen a hétvégén zajlik Kalocsán az EuropAirventure 2010 rendezvénysorozata a reptéren, azaz a repülősnapok. Részletes program itt. Most először ennek keretében a Magyarok Szövetsége (MSz) Kalocsai Csoportja - megállapodva a szervezőkkel - Magyarok Vásárát is szervezett a rendezvényre. Ezeknek a vásároknak a célja, hogy lehetőséget biztosítsanak magyar kézműveseknek portékáik bemutatására, általában helypénz nélkül, vagy minimális díjért. Most is így hirdették ezt meg. Pénteken, azaz tegnap kezdődött, ez a nap egyébként is belépődíj-mentes nap volt, ma és holnap pedig 14 év felett 2.000 Ft a belépő, ennyit kellett volna helypénz címén  a vásár résztvevőinek is fizetni. Ez nagyon méltányos, ha figyelembe vesszük, hogy több ezer ember látogat ki ilyenkor a reptérre.
Hogy miért nem mentem mégsem? Több oka is volt. Először is, tegnap még dolgoztam. Aztán, amikor végeztem, kimentem a reptérre, ahol alig lézengett néhány ember. A repülősök hangárjánál voltak többen, a helyi egyesület tagjai és családjaik. Az MSz jurtája már állt, és néhány árus is kipakolt. Egy textiles, aki kis faliképeket, párnákat, rongybabákat kínált, egy gyöngyös, egy faárus - tálakkal, kupákkal, kanalakkal, Nagymagyarország faragványokkal - ők valószínűleg készítők is voltak, a többiek árusok, vagyis kereskedők és nem kézművesek - és azt hiszem, nem tévedek sokat, ha azt mondom, nem a magyar áru, hanem sokkal, de sokkal keletebbre való áru volt többségében. Szóval már ez is elvette a kedvem. Aztán, mint írtam, kevés az árum, amit kivihettem volna, és jövő hét végén pedig igazi kézművesvásárba megyek, a szívemnek olyan kedves kalocsai Kék Madár Fesztiválra.  Ezt immár tizennyolcadik éve Lakatos György kalocsai származású fagottművész szervezi, hívó szavára INGYEN jönnek művészbarátai, és nagyszerű programokon vehet részt a közönség péntek-szombat-vasárnap. A teljes bevételt pedig a beteg gyermekek javára ajánják fel. Kiállítás és szimfonikus zene, gyerekműsor és balett, jazzkoncert és színielőadás, és a már említett kézművesvásár a sétálóutcában, ahol tényleg kézművesek és készítők vannak jelen, régi ismerősök, már-már barátok. Így inkább úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és igyekszem több portékát készíteni erre a két napra. (Még rásegített a döntésemre az időjárás is, mert reggel arra ébredtem, hogy kopog az eső az ablakpárkányon, és az előbb is egy örönvízszerű eső takarta be Ordast, de azt hiszem, a repülősnapok résztvevői is kaptak belőle - ezt azért sajnálom.)
Szóval készültem és maradtam, jó döntés volt, mert befejeztem néhány "mindiglegyennáladszatyrot", az általam mostanában úgy megszeretett napraforgómintával. Lehet, azt mondjátok, már "uncsi", de szatyor még nem készült ezzel a mintával!






2010. május 25., kedd

Kis egyszerű...

... mobiltokot varrtam. Kézművesvásárra készülök a hétvégén is, és a jövő hétvégén is.

És nagyon nagyon elfogyott mindenem. Ez sem nem panasz, sem nem dicsekvés. Tény. Mostanában kevesebbet varrtam, mint ami gazdára talált, így szép lassan elfogytak a készletek. De ma is olyan szép idő volt, hogy amikor 5 után hazaértünk, nem varrni ültem le, hanem a ház előtti jó nagy virágoskertet kezdtem rendbe tenni ez után a sok eső után. Szerencsére egy része még olyan vizes, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül abbahagyhattam a háromnegyedénél, és még egy kicsit ide is bekukkantottam, talán még varrni is lesz időm.

2010. május 24., hétfő

Neszesszerek

Egy meskás megrendelőm kérésére készítettem ezeket a neszesszereket. Valaha régen már varrtam hasonlót, most készítettem két változatot is, remélem, valamelyik tetszeni fog neki.
Az egyik, amelyik kordbársonyból készült:

Ennek az egyik változatát látta, és bizony fel kellett túrnom a dirib-darab anyagaimat, hogy megtaláljam ezeket a darabokat. Ebből a lila kordból ugyanis egy szép táska készült, ami aztán később a meskán gazdára is talált, és az ország egyik távoli részére utazott tőlem, Miskolcra.

Ennek a táskának a maradékából készült a mostani neszesszer is, és most már igazán csak kis fecnik maradtak, de azért nem dobom ki azt sem, majd jó lesz még valamire :-))

A másik neszesszert egy düftin-szerű anyagból varrtam, puha, bársonyos a tapintása, eléggé tapadt, nehéz volt varrni, de szerintem ez is nagyon szép lett.

Hát ilyesfélével szöszmötöltem ma, meg kiszabtam egy csomó mindent, odakészítettem a varrógépemhez, így ha a munka mellett marad kis szabad időm, akkor már varrhatok is.

2010. május 19., szerda

Könyvek

A múltkor az interneten láttam egy új gyöngyöskönyvet. Sajnos, csak egy-két részletet mutattak belőle, és elég jelentős kedvezményt adtak volna, ha valaki interneten rendel belőle. De már annyi ilyesfajta könyvem van, hogy úgy voltam vele, akármennyi kedvezményt is adnak, csak akkor veszem meg, ha valami újat tanulhatok belőle. Ma délután volt pici időm, így átszaladtam az Alexandrába, hátha ott lehet kapni, és végiglapoznám, kell-e ez nekem, vagy sem. Azzal nem számoltam, ha én egy könyvesboltba beszabadulok, akkor általában megszűnik az idő, és csak lapozgatok, forgatom a könyveket, olvasgatok, aztán még egyet meglátok, egy újabb érdekeset, és ez ma sem volt másképp. Persze az a gyöngyös könyv nem volt... és itt kellett volna elköszönnöm a boltból, és gyorsan kijönni... Sajnos, maradtam. Vagyis nem sajnos, mert két, számomra nagyon érdekes könyvre leltem, félárra akciózva.


Mindkettőben számos minta, aprólékos leírással, sok-sok képpel illusztrálva. A darázsolás ábécéjében számtalan öltésmintát mutatnak, amit persze nem csak a darázsoláshoz lehet felhasználni, hanem a foltvarráshoz díszítőelemként is. Aztán a szalaghímzés sem dobogtatta meg eddig különösebben a szívemet, azonban ebben olyan jó leírások vannak, és olyan gyönyörűségek, hogy azt hiszem, ezt ki kell próbálnom.

Kulcstartó - módosítva

Kis változáson ment át a már bemutatott kulcstartó. A megrendelőnek nagyon tetszett, de felvetette, hogy nem fog-e kicsúszni nyitott állapotban a szalag a kulcsokkal együtt a tartóból. És bár a nyílás pont akkora volt, mint a szalag, egy jó nagy patent pedig ott volt a végén, bizony azt kellett mondanom, hogy meglehet, hogy egy erősebb rántásra kicsúszik. Így hát ki kellett találni valamit. Kibontottam, a szalag végére egy majdnem félkör került, és erre tettem vissza a patentot. Szerintem szép is lett, és jó is.



2010. május 16., vasárnap

Kulcstartó

Kulcstartó készült egy kedves megrendelőmnek, aki a második napraforgós papírzsepitartót kérte.
Erre is napraforgós mintát kért, adva volt a kulcsok száma és a legnagyobb hossz.
Mivel még soha nem varrtam ilyet, először ki kellett gondolni, hogyan is legyen. Íme a végeredmény:


2010. május 15., szombat

Túrós batyu

Igazi ronda idő volt ma. Már reggel az eső kopogására ébredtem, és így volt ez egész nap. Hol nagyon esett, hol még jobban. Ilyenkor egy finom ebéd, esetleg egy finom kelttészta csodát tehet az ember hangulatával.
Valamelyik nap Limara oldalán gyönyörűséges túrós batyukat láttam, így gyorsan megkerestem a receptet, és a bableves mellé ez volt a második fogás a mai ebédmenüben.


Hozzávalók: 60 dkg liszt; 3,2 dl tej; 1 tojás; 1 mokkáskanál só; 2-3 evőkanál cukor; 8 dkg olvasztott vaj; 2,5 dkg élesztő (nekem most itthon szárított élesztőm volt, abból 1 csg.).
A kenyérsütő gép üstjébe készítettem a hozzávalókat a vaj nélkül, majd miután kb. 8-10 percig dagasztotta a tésztát, akkor csurgattam bele az olasztott vajat. Szép hólyagosra dagasztotta kb. 20 perc alatt. Hagytam duplájára kelni, közben elkészítettem a tölteléket.
Hozzávalók: 50 dkg túró; 2 csapott evőkanál búzadara; 4 evőkanál cukor (ezt én gyümölcscukorral helyettesítettem); 1 csg vaníliás cukor; 1 citrom reszelt héja (ezt kihagytam, mert az anyukám nem szereti a citromos ízt, és ma velük ebédeltünk); 10 dkg mazsola; 2 tojás sárgája és a 2 tojás fehérje kemény habbá verve (ezt pedig csak olyan gömbölyű habverővel jó habosra felvertem).
A túrót villával jól összetörtem, majd a hozzávalókkal összekevertem, a végén pedig a habos tojásfehérjét is beleforgattam.
A megkelt tésztát lisztezett nyújtólapra borítottam, majd kb. 3 mm vastagságúra kinyújtottam, és 10x10 cm-es négyzetekre vágram (ahogy sikerült). 24 db lett belőle. A túrót kanállal elosztottam a négyzetek közepén, majd a sarkokat összefogva középen egy kicsit tekertem rajta. A két gáz sütőlapomra sütőpapírt tettem, erre raktam a batyukat, és hagytam őket még kb. 20-25 percig kelni. Ezután megkentem őket felvert tojással, és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sültek ilyen szép aranybarnára. Nagyon finom lett!
A múltkor, a mandulás süteményemnél kiszámoltam a kalóriaértéket is, és ez tetszett a blogomra látogatóknak. Elhatároztam, hogy ezután igyekszem mindegyiknél odaírni. Tehát: a teljes sütemény kalóriája 4626, nálam 24 batyura elosztva egyenként 193 kalória.

2010. május 12., szerda

Táskák

Ez a két táska még tavaly tavasz végén készült, kb. egy éve. Szóval, a blogolásom előtti időben. És mivel mind a kettőt nagyon szerettem, és nagyon messzire, Svédországba kerültek, most felteszem ezeket is ide a blogra, a többi munkám közé.


2010. május 9., vasárnap

Virágok nyíltak

Ma ilyen virágos kedvemben voltam, annak ellenére, hogy hol sütött a nap, hol esett az eső.
A rendelésre varrt kicsi papírzsepi tartónak sikere volt a meskán, mert mielőtt a megrendelő elvitte volna, érkezett rá újabb rendelés. Megírtam, hogy ugyanolyat nem készítek, ha rám bízza, hasonlót igen. Így ma megszületett a testvére a napraforgós zsepitartónak, kicsit más belsővel, más szabad gépi tűzéssel és kicsit más napraforgóval.


Aztán ott volt néhány keskenyebb csík kordbársony, és ha már így nyílnak a virágok, készült még két mobiltok, egyik egy kis egyszerű virággal, a másik egy újrarajzolt napraforgóval. Ennek már tudatosan tizenkét szirma van, ami egy nagyon jó szám, és ha még ilyen szép virággal párosul, az csak a legjobb hely lehet egy mobiltelefonnak :-))

Mandulás sütemény

Tegnap ismét barangoltam kedvenc gasztroblogjaimban, és macikonyha oldalán ráleltem erre az egyszerű, de a leírás alapján is nyálcsorgató süteményre. Átvettem, ezúton is köszönöm a receptet. Már ő is változtatott az eredeti recepten (Mandel Butterkuchen), én pedig még egy kicsit változtatással sütöttem meg tegnap este. Persze, akkor már nem kóstolhattam meg, mert mostanában nagyon betartom, hogy szénhidrátot (sőt, ha lehet, semmit) már nem eszek késő délután, de a mai ebéd után elfogyasztott két szelet sütemény kárpótolt a várakozásért. Ropogós, karamellás teteje alatt finom, omlós, puha tészta. Hmmmm....


Az én változatom:
A tésztájához: 12 dkg Dream Food liszt, 6 dkg barna nádcukor, 6 dkg gyümölcscukor, 2 tk. sütőpor, 4 dkg puha vaj, 2 egész tojás, 10 dkg tejszín, 1 csipet só.
Az összes hozzávalót egy mély keverőtálba mértem, és botmixerrel összeállítottam. Sütőpapírral kibélelt 20x30 cm-es jénai formába simítottam, és nekem a villanysütő 6-7-es fokozatán előmelegített sütőbe toltam. Ennek kb. 15 percig kell majd sülnie, addig ráérek elkészíteni a tetejére a mandulás réteget.
Hozzávalók: 2 evőkanál tej, 10 dkg barna nádcukor, 10 dkg vaj, 20 dkg szeletelt mandula, 1 csipet só.
Egy edényben összeforrósítottam az összes hozzávalót. Miután a tészta már 15 perce sült, kivettem a sütőből és rásimítottam a forró mandulás keveréket, és további 15-20 percre visszatoltam a sütőbe.
Egyszerűen és gyorsan elkészíthető, és nagyon-nagyon finom. Akiknek számít a kalóriaérték is, ennek az adagnak, az én hozzávalóimból 3644 kcal az energiatartalma, a képen látható nagyságban 22 szelet lett belőle, tehát 166 kcal szeletenként. És nagyon vissza kellett fognom magam, hogy csak két szeletet egyek meg belőle!

2010. május 8., szombat

Hát elkészült...

a rendelt kicsi zsepitartó is. Elég macerás volt a napraforgó szirmait a helyére tenni, de hát miért van az embernek két ügyes keze, szemüvege, no és csipesze... :-))
A végeredménnyel elégedett vagyok, remélem a kedves megrendelőm is.
Én nagyon igyekeztem...



2010. május 5., szerda

Restancia

Még a korábban feltett zsepitartóval együtt rendeltek tőlem még egyet, és egy kicsit.
Az volt a kérés, hogy napraforgós legyen. Készítettem több tervet, rajzot, végül néhány levélváltás után kialakult a végleges forma. Ugyan nem volt határidőhöz kötve, de azt ígértem, hogy a hétvégén megvarrom. Ez azonban nem sikerült. Kicsit talán azért tologattam, mert elég szöszmötölős napraforgót aplikálni, még csak a fejemben volt meg a dolog, és én ajánlottam alapnak a mikrokordot, ami már a széle tisztázásánál elkezdett kicsit nyúlni.
Általában a minta ráaplikálása után szoktam a szabad gépi tűzést elkészíteni, azonban most - hogy megelőzzem az esetleges nyúlást - előre végigkukacoltam az alapot. Így már egész jó volt vele dolgozni.
Itt a kész zsepitartó. Már a meskán várja, hogy a megrendelő - már ha elégedett vele - a virtuális kosarába tegye.
És még mindig van restanciám. Egy kicsi, táskába tehető zsepitartó, szintén napraforgó dísszel.
Hát, majd igyekszem vele.

2010. május 4., kedd

Térkép

Jó pár éve, van talán tizenöt is, rajzoltam egy térképet Ordasról. Amit aztán számítógép segítségével kicsit "felöltöztettem", és felnagyítottam. Azóta is a faluközpontban lévő Rákóczi parkban segít eligazodni az idegeneknek. Időről időre új fotók kerültek rá, ahogy a falu is változik.
Aztán tavaly iciri-piciri falumnak lett egy iciri-piciri dunai kikötője (régen is volt, hajóállomásnak nevezték, még a nagy állomásépület is megvan, ahol naponta kikötöttek a személy- és áruszállító hajók, de ez már egy másik történet). És ebbe a kikötőbe érkeznek vasárnaponként nem is olyan iciri-piciri kirándulóhajók, német, holland és még ki tudja, milyen nációkkal. Buszok szállítják őket innen különböző fakultatív folklórprogramokra, de akit inkább egy szép, békés, pici alföldi magyar falu érdekel, azok itt maradnak egész napra, és sétálnak a girbe-gurba utcákon, benéznek az egyszerűségében gyönyörű református templomunkba, megnézik a falu gólyapárját, járnak egyet a töltésen, vagy leülnek kávézni a faluház előtt.
Az ő részükre dolgoztam át ezt a térképet, friss fotókkal, és zsebméretűre összehajthatóan.

2010. május 3., hétfő

Kulcstartó

Még múltkor, Baján, csak hogy elfoglaljam magam, nemezeltem egy kicsit.
Ez a kulcstartó született belőle.

2010. május 2., vasárnap

Színek és szimbólumok

Ezzel a címmel, ebben a témában hallhattunk előadást április 30-án, pénteken Kalocsán a Fazekas Alkotóházban Kósa Klára keramikusművésztől. (Bővebben róla itt.)
Klára csodálatos egyéniség, magával ragadó előadó és rendkívüli fantáziával megáldott alkotóművész. Az előbb felsoroltak mindegyikéből kaphattunk ízelítőt.


Az estről és Klára előadásáról részletes beszámoló itt.