Ordas annyira a Duna mellett van, hogy a házak szinte belelógnak a Dunába. Ez ugyan egy kis túlzás, de valóban, a töltés lábában innen még házak, a másik felén pedig egy kicsi ártérrel már ott van a Duna. Szerencsére mély a meder és jó erős és magas a töltés, amióta én élek, nem kellett félni attól, hogy a folyó elönti a falut, de a szüleim is azt mesélték, hogy a környező községeket már volt, hogy körbeölelte, de itt még a töltés mindig tartotta magát.
Most így áll a helyzet:
A partra vezető út vízben.
Ott, a padokon túl kezdődik a tényleges meder.
A régi hajóállomás épületét is csak csónakkal lehet megközelíteni, a kerkpárosok szabályosan az úton haladnak :-))
Szalonnát sem lehet most sütni a szabadidőparkban...
A töltésoldal a Duna felől. A másik oldalon ott vannak a házak. Gyerekkoromban is volt ekkora víz, akkor is nyáron és nagyon élveztük, mert itt fürödtünk. Ki gondolt akkor a fertőzésveszélyre, s ilyesmikre? Soha nem volt semmi bajunk!
Szóval, eddig nem volt okom, itt a mi falunkban, hogy félelmet keltsen bennem az áradó és medréből kilépő Duna. Szerencsére. Nagyon szeretem a Dunát. De azért a legjobb lenne, ha a medrében maradna. Akkor a legszebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése