Tavaly február óta újra elárvult a szöszmötölő. Mint ahogy félig elárvultam én is április végén. Apu közel két évi ágyhozkötöttség után már egy másik dimenzióból figyeli, hogy a lányának hogy megy az élete sora. Hiányzik nagyon, de amikor a kockás ingében kapálom a virágaimat és reszelem a kapám, ahogy tanította, és fölszerelem a kapukitámasztót, azokkal a mozdulatokkal, ahogy tőle láttam sok közös munkánk során, akkor tudom, hogy szerencsés vagyok, mert valami olyat kaptam tőle, ami mindig velem marad... és ennek örülnöm kell...
...mint ahogy annak is, hogy holnaptól nyár és nyílik a körömvirág, amiből ilyentájt mindig főztem krémet, különféle más csodanövényekkel párosítva...
Ez nálunk és a baráti körben olyasféle házi csodaszer, teája is nagyon jó gyomorpanaszok esetén, de én inkább krémet készítek belőle, kiváló sebgyógyító, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő, jó zúzódásra, visszértágulatra, körömgyulladásra, de nem is sorolom tovább.
Tegnap elkészült az első adag, ebben csak körömvirág van, egy kis indiaicitromfű-olajjal megbolondítva, de ma elkészült az egyik nagy kedvenc, a levendulás.
Itt az alapanyag, mellette egy saját festésű dunai kavics (ami valamelyik nap készült csak úgy, a magam örömére), itt pedig a már elkészült levendulás krém, ami remélem, jó szolgálatot tesz majd használóinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése