Szakadó esőben indultam kora reggel Kalocsára, a Paprika Napokra. Tavaly volt az első év, hogy a bazáros kirakodóktól elkülönülten egy kézműves szigetet alakítottak ki. Az idén is meghívták azokat, akik tavaly az első fecskék voltak. Már tegnap délután, a szüreti felvonulás alatt is lehetett volna bemutatózni és árulni, de amikor délután 5-kor kimentem megnézni a többieket (ugyanis addig dolgoztam), csak álldogáltak szegények az esőben a sártakban, faházakban, ki se pakoltak, nem is volt értelme, mert se nézelődő, se vásárló nem volt, csak néhány hasonlóan elvetemült és mindenre elszánt rendező-szervező tette a dolgát. Úgy gandoltam akkor, hogy ha reggel esik, nem is megyek a mai napra sem. Azonban amikor itthon este elkezdtem összepakolni és még féligkész kulcstartókat és egy telefon- vagy iPod-tartót a tűvel, fonállal, egyebekkel bekészítettem, hogy majd ma ott a vásáron varrni fogok, akkor már tudtam: egy életem, egy halálom, ha esik, ha fúj, én ma megyek. Így indultam ma reggel hétkor szakadó esőben a vásárba. Ma egy szalmafonóval osztoztunk a faházon, pontosabban a szalmás Erika férjével, aki nagyon jó és hasznos társnak bizonyult. Hozott ugyanis takarófóliát, amit ráhúztunk a faház tetejére, és a háron oldalon felnyíló oldallapokra, így nem áztunk be és ki tudtunk pakolni úgy, hogy az eső nem csöpögött be a "rongyokra".
Délelőtt nem volt senki, szakadt az eső, azt hittük, soha nem fog elállni, de kb. 11 órára elállt, sőt még a nap is egy kicsit kisütött, aztán délután 3 körül újra beborult, majd elkezdett újra esni. De ami közötte volt, az azért jó volt. Hát először is: befejeztem néhány félkész dolgot, de egyiket se tudom megmutatni, mert el is adtam vagy elajándékoztam őket. A kulcstartókat nem bánom, hogy nem fényképeztem, mert hasonlóak voltak, mint a már bemutatottak, viszont nagyon szép lett az az iPod- vagy telefontartó, kékfestős aplikált leveles ág motívummal, amit elvitt egy kedves olasz vevő. Ő egyébként visszatérő vásárló, tavaly is tőlünk vett egy csomó dolgot, most is. Mondtam, hogy emlékszem rá, sőt arra is, mit vett és ez nagyon tetszett neki. Volt velük tolmács, így könnyebb volt kommunikálni, és ígérte, jövőre is jön és keresni fog. Ez jól esett, és az is, hogy sok kedves ismerősömmel találkoztam, beszélgettünk, így azt mondhatom, jó és szép volt a mai nap.
Most már tényleg dolgozni kell, mert alig maradt valami eladni valóm, és jövő vasárnap szüreti napok lesznek Solt-Révbérpusztán, ahova lehetne menni kézművesvásárba. Én mennék, de hát üres kézzel nem mehetek. Minden attól függ, lesz-e időm a héten valamit készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése