2010. március 6., szombat

Elmentem én a vásárba ...

... no nem félpénzzel, mert bár nem tudom, mennyi is a félpénz, de az biztosan nem lett volna elég.
Ma Pestre kirándultunk, mert a barátnőm felfedezte, hogy a Petőfi Csarnokban mára és holnapra kézművesvásárt hirdettek, ásvány- és gyöngyvásár is volt a mézesmadzagon. Így hát felkerekedtünk, és majdnem nyitásra  oda is értünk. Már akkor nagy tömeg volt, különösen a gyöngyösstandhoz alig lehetett odaférni, ma ugyanis viszonylag olcsón kínáltak japán kásagyöngyöt és ásványokat. Le kellett volna adnom a ruhatárban a pénztárcámat is, akkor egész olcsón megúsztam volna ezt a napot. Azonban valahogy nálam maradt, innentől pedig nem tudtam ellenállni a szebbnél szebb gyöngyöknek, köveknek, szerelékeknek. Sok foltvarróst is láttunk, azonban olyan említésre méltó, különleges portékát nem. Egy asztal kivételével, mely Ágóé volt. A meskán mindig figyelem a munkáit, és redszeresen olvasom a blogját. Végre találkoztam személyesen is vele, akinek a munkáit nagyon-nagyon szeretem és csodálom. Finomak, szeretnivalók, kedvesek, nagyon szépek. Ha látni szeretnétek ti is, látogassatok el hozzá . Aztán, mint a Pom-Pom meséből ismert lesből támadó ruhaszárítókötél, úgy csapott le rám egy tűnemezelő szerkezet. Megfogott, nem eresztett, és már nem volt menekvés. Előzmény, hogy a nyáron egy kedves ismerősömtől a Kék Madár fesztivál ideje alatt megtanultam nemezelni. Nagyon tetszett, és szerettem volna itthon is újra hozzáfogni. De elég macerás a dolog. Gyapjú, rongy, szappanos víz, betekerés, gyúrás, kitekerés, igazítás, másik oldalról feltekerés, gyúrás... amíg a gyapjúszálak összenemezelődnek. Aztán utánaolvastam, és megismerekedtem virtuálisan a tűnemezeléssel. És már akkor nagyon izgatta a fantáziám. És most végre láttam élőben, ott volt minden a szemem előtt, sok gyönyörű gyapjú, az eszközök, a bemutatás... ezek után könnyű kitalálni, hogy most ezeknek a boldog tulajdonosa vagyok. És ki is kellett próbálnom, amint hazaértem. És talán még jobban izgat a dolog, hogy az első darabon túl vagyok, és szeretnék már a következőhöz fogni...
És hogy ne legyen ufo belőle, rögtön meg is varrtam egy kis mobiltoknak.
Hát íme:
És a hátoldala...

Igazán úgy volt szép, amikor még az elejét és a hátoldalát egyben láttam, de akkor csak egy szép, de semmire nem használható darab lett volna, így pedig egy puha, kis szőrös mobiltartó...
Folytatás - mármint a tűnemezelésé - következik...

2 megjegyzés:

  1. én is voltam ma a vásárban, és engem is lenyűgözött a sok gyönyörű munka!
    Szerintem nagyon jó lett a mobiltartó!

    VálaszTörlés
  2. Köszi Dia! Nagyon jó volt készíteni, biztos ez látszik rajta.

    VálaszTörlés