Sokan, akik ismernek, ismerhetik ezt a faliképet is. Első változatát kb. tíz évvel ezelőtt varrtam, és elvittem magammal Kecelre, arra a sokat emlegetett december eleji kézművesvásárra. Nem eladási szándékkal, csak megmutatni a csajoknak. Még készen sem volt teljesen, a hátoldala még szanaszét volt, ahonnan kicsit kitömtem a mintát.
Szóval elvittem magammal, és egy fiatal lány annyira beleszeretett, hogy azonnal meg akarta venni, de nem adtam, hiszen még kész sem volt, és magamnak készítettem selyemből, bársonyból... Aztán a lány többször visszajött - közben befejeztem a képet -, és olyan vágyódással nézett rá, majd tapogatta, simogatta, hogy odaadtam. És annyira örült neki, hogy már nem is sajnáltam annyira. Fotó sem maradt róla.
De amint hazajöttünk, készítettem egyet - hasonlót - újra magamnak, azóta ez itt van a varrós asztalom mellett a falon.
És ma is annyira tetszik és kedves nekem, mint tíz évvel ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése