FEB - március

Iglice játékára amikor jelentkeztem, nem gondoltam, hogy néha ilyen nehéz lesz teljesíteni, amit magunk elé kitűztünk. A játék lényege, hogy kallódó, félig kész alkotásainkból (ufók) fejezzünk be legalább egyet havonta, így aztán lassan minden elnyeri végső formáját, és használható-viselhető holmi lesz belőle. Már ha közben nem gyártunk kétszer annyi újabbat.
Januárban és februárban könnyen vettem az akadályt, de ez a március... Rengeteg munka, alig-alig szabadidő, ami van, azt is a házimunkától vagy a pihenéstől lopja el az ember, kitavaszodott, nő a gaz a virágoskertben... Kicsit segít a dolgon, ha van az embernek egy olyan fürge, tettre kész, hetven fölötti hozzátartozója, mint nekem Annuska (Tamás anyukája), aki azzal tölti ordasi ittléte hosszú óráit, hogy a kert egy jó részét rendbe teszi.
No de térjünk vissza az ufóimhoz. Múlt héten rendet tettem a gyöngyeim házatáján. Megállapítottam, hogy lehet, nem is kellene megfűznöm őket, nyithatnék gyöngyösboltot is. A pakolás közben aztán előkerült néhány gyöngy ufó, így hát hozzáfogtam egynek a befejezéséhez, és hogy kerek legyen a történet, a karkötőhöz még egy fülbevalót is fűztem.

 Matt japán toho kásagyöngyből készült, színjátszós zöldből és szürkéből, és hogy mégis legyen rajta egy kis csillogás, egy kis metálos kása is közéfűződött...

Talán ezen jobban látszik, bár a közéfűződést inkább a fülbevalóra értettem, a karkötőt rátétként díszítik a metálos gyöngyök.