Tulipános medál

Van úgy, hogy az ember tele van ötletekkel, mégsem fog hozzá semmihez. Én is így voltam az utóbbi időben. Elkészült a könyv - amiről az előző bejegyzésemben írtam -, ami sok energiát kivett belőlem, a munka is, és az a lelki teher, hogy biztosan szép lesz-e, minden rendben lesz-e vele, időre elkészül-e, és így tovább. És amikor már a könyvbemutatón ültem, akkor kezdtem leengedni. És most újra töltődni kellene, de a benti - sokszor már nehezen viselhető - sok munka, anyu betegsége, és hogy még mindig tart a tél, és kevés a napfény, mindezek lassítják ezt a töltődést.
No, de nem panaszkodok, estefelé újra elővettem az anyagaim is, és persze a gyapjút is. És született egy tulipános medál, amit jobb híján egy világosbarna bőrszálra függesztettem.