Amikor befejeztem a tűpárnát, már elő is vettem a következő darab filcet, és csak úgy raktam a gyapjút, s talán a szomorú idő ellentételeként nyílt ki ez a virág a kezem alatt, és hozta a napfényt a szobába.
Amíg készült, folyamatosan ott motoszkált a fejemben Szepes Mária két könyve is, az Öröm mágiája és A mindennapi élet mágiája. Hogy mostanában kissé energiavesztett lettem, nem tudok igazán töltődni, és hogy újra el kellene olvasnom ezeket, mert annyi erőt adnak, és ha csak részleteket is olvasok belőlük, utána olyan egyszerűnek tűnik minden, hogy hogyan is kéne az élet apróbb és nagyobb dolgaiban a helyes irányt megtalálni.
Szóval, ezek jártak a fejemben, így úgy gondoltam, hogy elrejtek a medálban valamit, néhány sort, valami bölcsességet, viselőjének a mindennapokra.
Ebbe egy Szepes Mária haiku került:
"Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése