Képeslapok Ordasról

Írtam már arról, hogy van kikötője Ordasnak, és a kirándulóhajókkal sok turista érkezik hozzánk hétvégén - néha még hétközben is. Általában németek, hollandok, svájciak, osztrákok - tehát németajkúak. Aztán, amikor kézművestársaimmal néha kipakolunk a tájház udvarán, jó lenne velük szóban is kommunikálni, nem csak szépen mosolyogni és mutogatni. Bár én évekig tanultam németül, de annak, ha jól számolom 26 éve már, úgyhogy mostanság inkább csak a testbeszédre korlátozódik magam megértetése. Aztán az utóbbi időben a blogomra két németajkú is bejelentkezett, írtak üzenetet, nagy nehezen meg is értettem, és ezen úgy fellelkesültem, hogy újra elővettem a német nyelvkönyveket, és szorgalmasan tanulmányozom is őket. Nagy segítség még nekem Dia blogja, ő ugyanis némettanár és minden bejegyzését magyarul is és németül is felteszi, így abból is sokat tanulok. És beby-piri blogját is szívesen böngészem mostanság, mert érdekes és mulatságos szövegeket tesz föl, és annyira érteni is akarom, hogy ezért hajlandó vagyok szótárazni, és így közben sokat tanulok is.
De visszatérve Ordashoz és a turistákhoz: készítettek régen Ordasról képeslapot, de azóta sokat változott a falu, épült-szépült, így készítettem egy csomó új fotót, elővettem az archívumot is és készítettem két új ordasi képeslapot (pici különbség van csak köztük), rendes postai hátoldallal.