Érdemes megnézni, a három napos gazdag program egy-egy kis jelenete, részletes beszámoló itt.
És a zsúfolásig telt faluházban megnyílt az alktótábor kiállítása is. A sok munka és szervezés igazán szép és édes gyümölcsöt hozott, az utóbbi évek legjobb anyaga gyűlt össze. Eddig minden évben az egyik résztvevő nyitotta meg, de idén az kérte, hadd legyen ő csak vendég. Így rám marad a kiállítás megnyitóbeszéde.
Ha valakit annyira nem érdekel, akkor ugorja át az alábbi szöveget és csak nézze meg a képeket.
"Szeretettel köszöntök mindenkit az alkotótábor idei résztvevői nevében is, akik név szerint: Csókás Kinga, Deák Gábor, Gajdán Zsuzsa, Kiss Ernő, Kiss István, Kovács Norbert, Kunhegyesi Ferenc, Kun Mandula, Lőrincz Gergely, Nagy Sári Attila, Rendes Béláné, Szabó Bianka, Szörényi Tamás, Viczay Lajos. Szám szerint tizennégyen, azaz kétszer heten.
Hetedik tábor, hetedik kiállítás. Azt mondják, a hetes szám misztikus szám, vízválasztó, fordulópontot hozó. Miért is mondják? Hét napja van a hétnek, hét hangja a zenei hangsornak, hét színe a szivárványnak, hét gazdag esztendőt hét szűk követ, hét a fő bűnök száma, hét az örök élet szimbóluma, hét a Miatyánk kívánságainak a száma, hét a magyar törzsek, hét a magyar vezérek és hét a szabad művészetek száma, hét feje van a sárkánynak, az embernek hét fő csakrája van, hét a főbolygók száma, és a hetedik nap pihent meg az Úr a Teremtés után.
Ilyen különleges szám a hetes, és ez a különlegesség sugároz ránk a falakról, az alkotásokból.
A múló idő kristálykövei, ahogy elmúlt évben Kiss István fogalmazott. Arcok, hangulatok, 2010 nyarának Ordasa, virágok, töltésoldal, utak és házak, impressziók, fények és árnyékok, élmények absztrakciói.
Tizennégy alkotó, tizennégy személyiség, tizennégy szín-, forma és gondolatvilág.
Van egy érdekes Platon mondás: „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.” Ők betöltötték a rájuk szabott helyet, és megtették, amit csak ők tehettek meg, amit személyiségük, tehetségük, alkotói sorsuk nekik kiszabott erre a hétre.
Kiragadtak egy-egy pillanatot az öröklétből, hogy kissé átformálva visszaadják annak.
Fityiszt mutatva a múló időnek. A virág a vázában holnap is, egy hét múlva, egy év sőt tíz év múlva is virul, a kis hajó a töltésoldalban, a málló vakolat az egykori szikvízüzem falán, az augusztusi napfény a töltésoldalban olyannak maradnak meg nekünk - mondhatni örök időkre -, amilyenek ezen a nyáron voltak.
A szép és csöndes falu, a szeretett szülőföld lenyomata, ahova idővel már nem emlékeket idézni jön az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ebben az ingó, örökké változó és bizonytalan életben a biztonság érzetét.
Erről beszélnek nekünk a kiállított képek, szépről, jóról és igazról, nyitott szemmel és szívvel nézzük-hallgassuk őket, hozzánk és rólunk szólnak."
 |
| <><><><><><> |
A hangulatról drága Matyusom, azaz Szabó Mátyás (balról) és zenésztársa, Korb Tamás gondoskodott. Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm nekik!
Árvereztünk is a rendezvénysorozat szombatjának estéjén, a második és harmadik fotón a székeken látható képeket (ezek az előző táborokban készültek). Ez volt az első alkalom, sokan szkeptikusak voltak, de mi bíztunk a sikerben, és lőn: a négy képből hármat elvittek, a befolyt 68000 Ft az Ordas Jövőjéért Alapítvány számlájára került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése