Karácsonyi finomságok II.

Márcsak másfél hét, és itt a karácsony. Egy ideje tervezgetem, mit is fogok sütni-főzni az ünnepekre. Már sok-sok éve úgy alakult, hogy szinte az utolsó pillanatig dolgoztam, és egy rohanás volt az utolsó nap. Az idén megcsillant a remény, hogy itthon lehetek a karácsony előtti napokban, ami nagyon jó is lesz, mert így lesz időm elkészíteni a szüleimnek is és magunknak is a karácsonyi finomságokat.
A múltkor megosztottam veletek egy finom diós sütemény receptjét, most leírom, hogyan készítem a karácsonyi reform gyümölcskenyeret. Hogy mitől reform? Cukor nélkül és gyakorlatilag liszt nélkül készül, csupán 15 dkg graham liszt kell hozzá, és aszalt gyümölcsök, valamint mogyoró és méz. A receptet még a '90-es évek elején találtam egy magazinban így karácsony előtt, a címére már nem is emlékszem. Ha nem lett volna fotó róla, talán el sem készítem. De volt! És az valami olyan csodás látványt nyújtott, hogy gondoltam, megéri beszerezni a hozzávalókat. Egy picit át is alakítottam a receptet, úgyhogy a most következő leírás már az általam évek óta sütött, jól bevált reform gyümölcskenyér hiteles elkészítési módja, a fotó is saját, a tavalyi "eredményt" mutatja. Nem kell megijedni az alábbi hosszú leírástól, csak azért ilyen hosszú, mert azokat a "fogásokat" is leírtam, amit általában a receptkönyvek kihagynak, aztán csodálkozunk, ha nem olyan a végeredmény, mint a könyvben.

A hozzávalók: 30 dkg aszalt füge, 25 dkg kimagozott aszalt szilva, 25 dkg aszalt sárgabarack, 28 dkg mazsola, 30 dkg mogyoró (nem földi), 2 evőkanál méz, 4 tojás, fél dl rum, 1 kk. őrölt fahéj, 1 kk. őrölt szegfűszeg, csipet só, 15 dkg graham liszt, 2 evőkanál zsemlemorzsa, diónyi vaj.

A fügét, a szilvát és a sárgabarackot fél liter langyos vízbe 2 órára beáztatjuk. Közben finomra vágjuk a mazsolát (egy nagy deszkára kiterítem, és egy szélesebb pengéjű késsel, mintha petrezselymet vágnék, összevagdosom). A mogyorót serpenyőbe szórom, állandó kevergetés mellett így szárazon (tehát zsiradék nélkül) megpirítom. Ha a barna belső bőrszerű héj rajta van (nekem ilyen van, mert a kerti bokorról szedem a mogyorót, nem pedig áruházi polcról), akkor konyharuhára terítem, és még melegen ledörzsölöm róla. A mogyorót nem kell összevágni, egészben kerül a masszába. A sütőt előmelegítjük. A megáztatott aszalt gyümölcsöket leszűrjük, alaposan kinyomkodjuk, és egy nagy tálba tesszük. Hozzáadjuk a mazsolát és a mogyorót, majd a mézet, beleütjük a tojásokat (nem kell szétválasztani), a rumot, a fűszereket, sót, a lisztet, végül a zsemlemorzsát is beletesszük, és jól összekeverjük. A legjobb kézzel, bár eléggé ragad, de jól össze kell tapicskolni, mintha fasírtot készítenénk. Vastagon kivajazunk egy 1,7-1,8 literes hosszúkás négyszögletes sütőformát, én még sütőpapírt is szoktam tenni bele, mert egyszer-kétszer beleragadt a formába a vajazás ellenére, és kézzel belemeregetem a masszát, közben nyomkodom, igazítom, hogy ne kerüljenek egy helyre a mogyorószemek, vagy a fügék (ezek ketten a legrakoncátlanabbak, és ha nem egyenletesen osztom el, akkor a végeredmény bár ugyanolyan finom lesz, de a látvány kicsit rendezetlenebb), és kinyomkodom a levegőt is közüle. Körülbelül 1 órán át kell sütni közepes tűznél (az egy óra nem szentírás, lehet 50 perc, de lehet 70 perc is), ha nagyon pirulna a teteje, akkor le szoktam takarni alufóliával, akkor jó, ha a közepébe szúrt tűn (én egy vékony késsel szoktam megnézni) már nincs semmiféle ragacs. A formában hagyom hűlni kb. 10-15 percig, majd rácsra borítom. Ha teljesen kihűlt (ha ezt pl. délután készítjük, akkor másnap reggel) alufóliába csomagolhatjuk, és nagyon sokáig eláll (már ha nem falja fel a család). Éles késsel kb. fél centis szeletekre vágva kínálhatjuk.

Volt olyan év, hogy hármat is sütöttem, egyet a családnak, kettőt ajándékba.