Három szép nap után

Nem is tudom, hol kezdjem. Mert annyi mindenről be kellene számolnom. De azt hiszem, először a fazekaskiállításról írok.

Ezek a szépséges munkák Madár Helga kalocsai ifjú fazekasmester (büszke vagyok, hogy barátnémnak mondhatom) munkái, melyek az idén Kecelen, az Országos Fazekaspályázaton és -kiállításon méltán kiérdemelték a nagydíjat!

Alapítottak ebben az évben egy másik díjat is, melynek "A mesterek tiszteletére" nevet adták. Ezt a díjat a fazekasok maguk közül egy olyan mesternek ítélték oda, aki életművével, szakmai tudásával, életével példaként szolgálhat mindannyiuk számára.

Íme a díj, mely az első mozdulatot ábrázolja, és aki az idén kapta: Szűcs Imre fazekasmester Tiszafüredről.

Ezen a képen pedig a most kiállított alkotásai láthatók.

És arról se feledkezzünk meg, hogy aki mindezt kitalálta és mozgatja, Kovács László kalocsai fazekasmester barátom. És azt is szeretném tudatni a blogom olvasóival, hogy Kovács László idén Pilinszky-díjban részesült, melyet szerdán fog átvenni. Ezúton is gratulálok neki e rangos elismeréshez.

És most rólunk.

A képen látható hölgykoszorú baráti társaságunk, a Pepecselők tagjai egy híján. Ugyanis Györgyi barátnőnknek "leesett a dereka", így nem tudta vállalni ezt a háromnapos együttlétet. Csak munkáival volt jelen Kecelen. Pedig szokás szerint nagyon jól éreztük magunkat. Itt már kissé hervadtabb a mosolyunk, de ez a fotó a harmadik nap legvégén készült, amikorra azért jól elfáradtunk. Jókat beszélgettünk, nevettünk, kacagtunk, vihorásztunk és röhögtünk, mint minden rendes összejövetelünkön. Sok portékánk is gazdára talált, örültünk az érdeklődésnek, a dicsérő szavaknak, örültünk a kézművesbarátainknak, és annak, hogy ennyi ideig együtt lehetünk. Új ismerősöket, barátokat szereztünk, nagy reggelizéseket csaptunk a borkóstoló pavilonok előtti hatalmas hordókon, s persze a tájékozatlanabb látogatók azt hitték reggel a nyitáskor, hogy ez is a bemutató része. Kóstoltunk finom borokat három pincészet jóvoltából, ettünk kürtőskalácsot és nem is akarok arra gondolni, hogy holnap be kell menni dolgozni... brrrrrr...