Ez a neszesszer az egyik kedvencem. Hosszú idő alatt nyerte el a látható külsőt, de megérte várni rá. Nem terveztem, csak úgy készült részletekben, mindig hozzáadódott valami...
Szóval, az úgy történt, hogy találtam egyszer egy gyönyörű narancssárga mikrokord inget. Természetesen egy turkában. Kimostam, aztán szétszedtem, és a darabokat kivasaltam, összehatogattam, nézegettem, simogattam. Aztán elkészült az első mobiltok belőle, és már akkor sajnálgattam, hogy majd egyszer elfogy. Minden leeső kicsi darabját eltettem. Aztán egy szatyorból előkerült a másik anyagdarab, amit még egyszer Pesten a körúton vettem egy Textilandia nevű üzletben. Sajnos már nincs meg ez a bolt, de ott csuda dolgok voltak. A maradék anyagvégeket (1-2 méteres darabokat) pedig az üzlet közepén konténerbe tették, és tudtuk, azokat olcsóbban meg lehet venni. Szóval ott vettem én ezt a másik, gyönyörű zöldes-barnás-szürkés, zseníliaszálakkal átszőtt kelmét, amiből, ha lennének erdei manók, csak ilyenből csináltatnának maguknak mellénykét. Szerintem.
Ott tartottam, hogy előkerült ez az anyag, és összeházasítottam a narancs anyagcsíkkal, összetűztem, kapott egy zöld pamut bélést. Még a neszesszer ívét is levágtam, eltisztáztam. És ennyi. Nem igazán tudtam, innetől mit is kezdjek vele. Szépen összehajtottam, és ott volt vagy két hónapig a varrógépem mellett. Aztán egyik nap kerestem valamit, felforgattam a fiókjaimat, és előkerült jónéhány méter fekete bársony szalag és zsinór, a zsinór vége pedig valahogy rákunkorodott a félkész neszeszerre. És onnantól már magát tervezte tovább, nem is kellett gondolkodnom rajta, néhány gépi kunkor, pár fekete kásagyöngy, és ez lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése