Múlt hét végén lettem kész egy főiskolai filozófia tanár háromkötetes könyvével, ami összesen közel 850 oldal, ebből több mint ötszáz oldalon levéltári dokumentum fénymásolat volt, amelyek közül csak egy-kettő volt alkalmas arra, hogy változatlan formában használjam fel, a többit egyenként meg kellett igazítani, vágni, javítani, szóval megdolgoztam vele, de a végeredménnyel elégedett vagyok - és akik ismernek, tudják, ez mit jelent. Még a körbevágás van hátra, aztán kap a három kötet együtt egy papírszalagot (ha kész lesz teljesen, akkor teszek fel fotót), és mehet a könyvbemutatóra. Szóval, ezzel (és még néhány kisebb kiadvánnyal, valamint a rendes polgári munkámmal) dolgoztam idáig, hétvégéken is, és sokszor hétközben éjjelekig.
Tegnap viszont eljutottam Pestre, a Gyöngytyúktanyára, ahol Dóritól tanultam a gyöngyhorgolás fortélyait. Azt hittem, ma már egy kész karkötőt mutathatok, de sajnos nem. Nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondoltam, az első három-négy sort négyszer fejtettem vissza, aztán ahogy haladtam, pár soronként újabb hiba, és újabb fejtés, és milyen érdekes, visszafelé sokkal könnyebben és gyorsabban ment...
Úgyhogy egy kb. 5 cm-es mintával jöttem haza, némi gyönggyel, és sok tudással :-))
Itthon folytatás következik, remélem, lesz mit mutatnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése