2012. január 14., szombat

Három macska és egy nyúl

B.ú.é.k mindenkinek! Már nyolc napon túl vagyunk, de boldog új évet kívánni sosem késő.
Régen nem írtam, pedig lett volna mit, mert munkában, munkahelyen sok minden történt, de kézműveskedni hónapok óta nem volt se időm, de erőm, se ihletem. És mivel ez a blog arra jött létre, hogy inkább az ezirányú szöszmötölésemről szóljon, így mostanában nem született új bejegyzés a mutatni valókról.
Azt hiszem, Nelli kérdezte, hogy mi lett a dobozzal, amit készítettem: köszöni szépen, nagyon jó helyre került, az a kedves, drága doktornő kapta karácsony előtt - tele mindenféle finom bonbonnal -, aki segített, amikor anyu olyan nagyon beteg volt.
A macskáink nőnek, és december elején egyszercsak ideszegődött hozzánk egy hatalmas fehér kandúr (úgy két éves lehet), egyik nap jött, aztán többet el sem ment, beköltözött a Bogár kutyaházába - néha úgy viselkedik, mintha egy kicsit a Bogár lelke is beleköltözött volna, szóval sok olyat veszek észre a viselkedésében, amit a Bogár is csinált. A kicsikkel jó barátságot kötött, azok is vele, Hógolyónak neveztem el.

Ilyenek a délutáni szieszta idején.
A Hógolyó nagyon játszana a kicsikkel, de ő olyan nagy és hatalmas, erős karmai vannak, hogy nem érti, azok miért nem akarnak játszani vele. De relaxálni nagyon jól tudnak együtt.
És végre varrtam is, szóval mutatok valamit.
Egy kedves ismerőstől kaptam egy nyúl szabásmintát, és ma délután elkészült az első saját nyúl prototípusom.

3 megjegyzés:

  1. nekünk is volt egyszer egy Hógolyó nevű cicánk, az összes közül ő volt a legintelligensebb, imádtuk:):)
    boldog új évet Neked is:)

    VálaszTörlés
  2. De édes lett a nyuszi!Tetszik nagyon!
    Az Anyukád remélem jól van!A doktornő biztosan örült a dobozkának, mert nagyon szép volt!:)))
    Boldog Új Évet Nektek is Enikő!

    VálaszTörlés
  3. Igen, a mi Hógolyónk is nagyon intelligens, gyorsan tanul, és főleg este nagyon igényli - nem is a dögönyözést, simogatást, hanem, hogy ott legyen valahol mellettem. Ha tévét nézek, mellém bújik, ha dolgozok az íróasztalnál, felugrik az ölembe, de nyugton van...

    Anyu jól van, most éppen apu, aki istápolásra szorul, talán átvészeljük komolyabb baj és kórház nélkül.
    A doktornő - az ő hobbija is a foltvarrás - nagyon-nagyon örült és értékelte a munkát, el is kellett mondanom neki, hogy készült. Be is indította a fantáziáját, mert kért nemezelőtűt, lehet, hozzáfog ő is valamihez abban a kevés szabadidejében.

    VálaszTörlés