Farmer kalocsai mintával

Csak nemrégiben olvastam a neten, hogy van egy cég, akik farmernadrágokra, farmerdzsekikre, ingekre, bikinikre (!) stb. kalocsai mintát varrnak, és eszméletlen pénzért árulják. Pl. egy farmer, melynek elöl a combrészén nem is túl nagy minta van, az közel harmincezer Ft! Nem márkás farmer, nem akarok látatlanban bírálni, de ahogy néztem, lehet akár kétezer forintos kínai is. (Nem olyan rossz az, nem azért írtam, csak az ára miatt...)
Aztán láttam porcelán övcsatot férfiaknak szép, színes kalocsai mintával (azért ez nálam egy bizonyos határt súrol), és alig akartam elhinni, hogy ezek itt készülnek a helyi paprikavárosi manufaktúrában.
Azt mondják, az idő mindent megszépít. Boldog gimnazista koromban az anyu a népművészeti szövetkezetnél bedolgozott, azaz kalocsait varrt itthon. És bizony, mikor közeledett a munka leadásának napja, hát bizony sokszor be kellett segítenem. Ne vessen rám követ senki, de akkor nagyon utáltam a kalocsait... úgy, ahogy volt...
De a kezemben benne maradtak a fogások, a szememben és a fejemben pedig az, hogy milyen is az igazi kalocsai. Milyen volt a 19.századi, szállásokról elindult ősi motívumkincs, és milyennek kell lennie a szín- és formahelyes legifjabb mintájának - amit a nagyközönség kalocsainak ismer -, a "cifrapamukosnak".
Jópár levelet írtam a meskán is olyan alkotóknak, akik kalocsai mintaként tüntettek fel olyat, aminek köze nincs hozzá. Ugyanis azért, mert diákkoromban a kötelesség miatt nem szerettem, azért még elkötelezett vagyok az iránt, hogy aki meg akarja ismerni a kalocsait, annak ne téveszméi legyenek róla.
Miután Dia oldalán is láttam, hogy ő is mostanában elővette a hazai motívumot, gondoltam, rajzolok már én is egy kalocsai csokrot, és kivarrom a most divatos farmervászonra.
Alapanyagként előkerült a rongyoszsákból egy régi farmering, aztán egy illanófilc, aztán pedig anyu szekrényének a mélyéről az autentikus hímzőfonal. Mert tudtátok, hogy pl. nem mindegy, hogy a használt kétféle zöld milyen zöld, és hogy a szár mindig sötétzöld, aztán az egyes levél mindig világos, és az osztott levélnek mindig az a fele a sötét, amelyik fölülről hajlik? Hogy a lila árvácska alsó szirmai mindig a világosabb lilák és a fölsők a sötétek, és még sorolhatnám, amitől a kalocsai igazi kalocsai lesz.
A mai eredmény:

Úgy harminc éve, hogy nem rajzoltam és nem hímeztem kalocsait. Érdekességnek, kis ujjgyakorlatnak nem volt rossz.