Talán ezentúl több

gasztronómiai bejegyzés születik, ugyanis a kevés időmből mostanában szakítok egy kis közös főzőcskére új ismerőseimmel, méghozzá egy bizonyos termék favorizálóival. Ez pedig a Tupperware. Nem újkeletű érdeklődés ez, hiszen az első darabom megvan vagy húszéves, aztán volt, hogy egy ideig nem érdeklődtem utána, de mégis időről időre fellángol a vágy, hogy értesüljek az újdonságokról. Mostanában újra vettem egy-két dolgot, és még arra is vetemedtem, hogy el-eljárok olyan alkalmakra, ahol összejönnek a termék iránt érdeklődők, és együtt főznek, recepteket cserélnek.
Így tudtam meg például legutóbb, hogy a vagy három éve kapott rizsfőző edényemben nem csak rizsköretet lehet készíteni, hanem tejberizst is, mazsolával, vaníliás cukorral, és nem kell fölötte állni, kevergetni, vigyázni, ki ne fusson, le ne égjen, hanem betenni a hozzávalókat a rizsfőzőbe, azt betenni a mikróba és lehet addig bármi mást csinálni, míg el nem készül a finomság. Mert én nagyon szeretem a tejberizst...

Most pedig van egy nagyon jó akciója a Tuppernek, a héten, vasárnap estig az aktuális katalógus minden terméke 27 % kedvezménnyel rendelhető (kivéve a fémedények és a kések)
Ha valakit érdekel, nekem is írhat, szívesen megrendelem. És igyekszem majd ételfotóval és pontos recepttel is illusztrálni a bejegyzéseket.

Kicsit idejétmúlt...

volt a legutóbbi bejegyzésem (Áldott karácsonyt mindenkinek), de jóindulatúan azt is írhatnám, hogy nagyon is időben vagyok - mármint az idei karácsonyra előre...
És olyan szép volt az a fotó, hogy nehéz volt megválnom tőle - na ez még egy ürügy volt...
Az igazság az, hogy nem volt se időm, de erőm az új bejegyzéshez. Mint ahogy sok máshoz se az utóbbi időben. De ma erőt vettem magamon, és végre elkészült annak a kalocsai hímzett pólónak a fekete testvére, amit még a nyáron készítettem az egyik barátom feleségének. Már igen röstelltem a dolgot, ugyanis elmúlt a nyár, aztán az ősz, és már majdnem a tél is, és a fekete pólót meg csak ide-oda tettem a varrósasztalomon.
Ma végre kivirágosodott... talán jön a tavasz?

Elég nehéz volt hozzáfogni, mert nyúlt, és lövésem sem volt, hogy mivel rajzoljak rá, hogy lássam. A fehér ceruza állandóan lepörgött, még egy mintát sem tudtam kivarrni, már nem látszott belőle a másik fele. Aztán kaptam egy szuper tollat, ahogy húzom a vonalat, kell néhány másodperc, míg kifehéredik, de nem is jön le, viszont vízzel kimosható. És szereztem olyan fekete alávasalós anyagot, ami szintén egy-két mosás után lemállik, mert papír alapú. Így már sokkal könnyebb dolgom volt, mint a fehér pólóval. De azért nem vállalnék minden hétre ilyet...