Egy kedves munka

Írtam már itt a blogon arról, hogy szívesen festek kavicsot. Aztán általában amit festek, el is szoktam ajándékozni. Egy ilyen ajándék kavicsot látott meg egy régi kedves ismerősöm lánya a barátnémnál a nyár végén. Véletlenek nincsenek, hiszen mennyi az esélye annak, hogy csupán véletlenből egy Brüsszelben élő volt pataji leány - aki a hétvégétől már asszony lett :) - hazajőve pont az én kavicsomat látja meg és beleszeret. De így történt...
Felhívott aztán, hogy kicsi gyermekekkel foglalkozik Brüsszelben, és arra gondolt, ilyen kavicsokat ajándékozna nekik adventkor. Festenék-e neki úgy húsz darabot...
Én pedig nagyon boldog voltam, s igazi boldogságom oka nem is a megrendelés, hanem az, hogy megtetszett neki annyira, hogy kicsi gyermekeknek ajándékozná.... dunai kavicsot, eni-s festéssel... hát ilyen jóság nem mindennap esik az ember nyakába...
Amíg festettem őket, arra gondoltam, hogy vajon hogyan fogadják az apróságok a kavicsaimat, vajon örülnek-e nekik, vajon a kis kezeikbe, ha fogják, megérzik-e azt az örömet és szeretetet, amit a festés alatt éreztem... szándékaim szerint biztosan...
Ma lettem kész velük, pár nap múlva útra kelnek a kavicsok Brüsszel felé...

Közben pedig megálmodtam egy mandalásat is, csak úgy, a magam örömére.

A hétszirmú napvirág

Egy jeles dátum közeledett, s már hetekkel előtte tervezgettem, mit is adhatnék ebből az alkalomból. Hát újra leültem nemezelni és a sok szeretetet és tűzenergiát belesűrítettem ebbe a kis hétszirmú virágba.